Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910-09-15 / 7. szám

mécset, mert sétét van és szeretnénk legalább egymást látni.

Ami a hazai tanítóságnak a Néptanítók Lapja, kicsinyben az nekünk a Tanügyi Értesítő; ha nem volna, meg kellene csinálni, teremteni. Minthogy pedig már meg van, gondját kellene és kell viselnünk, hogy ne lefele nőjön, hanem saját súlyával emelkedjék.

Midőn a választmány bizalmából a lap vezetését elfogadtam, erre az elhatározásra hiú becsvágy nem vezetett, de vezetett az a gondolat, hogy azt, amit időm és tehetségem még megenged, szívesen áldozom a Tanügyi Értesítőnek, mert úgy vélem, hogy a Tanügyi Értesítő emelkedésével a tanítói tisztesség értéke is emelkedik. Biztat az a hit és reménység is, hogy ha én, mint aki pályafutásomnak végén állok, megfogyatkozott munkaerőm érzetében is igy gondolkodom: a fiatal és fiatalabb nemzedék, akiké a jövő, a lap támogatásától nem fog tartózkodni.

Felkérem azért pályatársaimat, hogy a lapot szellemi téren munkásságukkal megajándékozni, — és ha a lap vezetésében valami újítást óhajtanának behozni, — azt velem tudatni szíveskedjenek.

Kótai Lajos.

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3

Az egyesület gyűléseiről.

Mikor a Tanügyi Értesítő megindult, egyik célunk az volt vele, hogy az egyesületi élet munkásságáról hirt adjon s az összeköttetést a tagok és a körök közt fentarsa és közvetítse. Nézetem szerint egy vidéki lapnak első célja csakis az lehet s ehez képest minden köri gyűlés jegyzőkönyvét közölni kellene egész terjedelmében, már azért is, hogy a jegyzőkönyvek felvétele tárgyában bizonyos versenyt fejtene ki; más részről azért, hogy min- denik kör lássa társainak munkásságát s esetleg a tárgyak kitűzésében azokhoz alkalmazkodjék.

Az is volt a szándékom, hogy már az ez évben tartott és tartandó gyűlések jegyzőkönyveit egész terjedelmükben közlöm ; a választmány azonban az én nézetemmel szemben akként határozott, hogy elégségesnek tartja a felvett jegyzőkönyveknek csupán