Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-06-01 / 6. szám
126 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ gény embernél milyen világítás van téli estéken? Innen van a sok szembetegség, rövidlátás. A gyermek nap-nap mellett erőlködik a rossz világításnál és e miatt gyuladásba megy a szeme. Épen oly ártalmas a ferde ülés a magas asztal mellett. Valóban sajnálni való az oly gyermek, ki otthonában alkalmatlan asztal mellett görnyed. Nem is képzelhető, mennyi bajnak, kútforrása a rossz ülés, midőn hol mellét, hol gyomrát nyomja. És mégis vannak tanítók, kik házi feladatokkal terhelik a szegény gyermekeket; sőt még az illetők azon boldog öntudatban ringatják magukat, hogy ez által közelebb' hozzák az iskolát a szülői házzal. Nem tudom, ki hiszi ezt el? N. N. tanuló nem készítette el feladatát rendesen, vagy mondjuk, sehogysem, mivel nem képes. A tanító megbünteti, pld. bezárással. Haza jön a gyermek s elmondja szülőinek: A szülőknek ez rosszul esik. Némely szülő rosszalását a tanító előtt is kifejezi, némelyik civódásba is ered vele, miből perpatvar és egyéb elégedetlenség s nem tudom mi fejlődik. (Talán ezeket tartják összetartó kapocsnak? Az elmondottak nagy részt a könyvnélküli tanulásra is vonatkoznak, mivel sok tanító mindent beemléztet, úgy, hogy a gyermekek órákig kénytelenek tanulni, hogy aztán másnap arról, amit otthon tanultak, számot adjanak a tanítónak. Pedig épen ellenkezőleg kellene éljárni. Arra kell a gyermekeket szoktatni, hogy a mit az iskolában tanultak, azt megbeszéljék, mondják el otthon szülőiknek. Nem képzelek szülőt, ki nem örülne annak, midőn gyermeke otthon elmondja azt, a mit tanult. Ezen eljárásnak igen nagy gyakorlati előnye van, mert a szülők a hallottakon okulnak, (értem, ha iskolázatlanok), máskoriskérdezősködneka tanultak felöl: Figyelemre serkentik a gyermekeiket, érdeklődést tanúsítnak az iskola, tiszteletet és hálát a tanító iránt, (mire pedig nagy szükség van), mivel látják, hogy gyermekük mindig uj és uj dolgokat tud elmondani. De magának a tanulónak is hasznára van, ha otthon elmondja, amit tanult, mivel ismétli azt s igy mélyebben vésődik emlékezetébe. Azután még az előadáshoz is szokik a gyermek. Sőt ha látja, hogy szülői érdekkel hallgatják őt, bizonyosan igyekezni fog az iskolában mindenre jobban figyelni és minél többet elsajátítani, hogy otthon ő taníthasson. Ezek után valaki azt mondhatná, hogy a népiskolai növendékeknek nem kell sem könyv, sem papir, toll stb., mivel írni és tanulni itthon nem kell. Erre feleletül szolgáljon azon megjegyzésem, hogy a tanulók saját szorgalmukból sokszor tanulnak és írnak egyet-mást s igy a tankönyvek és egyéb tanszerek szükségesek. Ha azonban jó olvasókönyvünk lesz, akkor fölöslegessé fog válni más tankönyv. Ki ezt megérteni képes, az most sem használja a tankönyvet azon célból, hogy a benne levő betűket be- elméztesse, hanem csak arra, hogy a növendékeknek legyen szükség esetén mire támaszkodniuk és hogy a főbb dolgokat
