Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-03-25 / 3. szám
4 tanügyi értesítő viselői rangra emeli, amikor az állami tanítót kifejezetten állami, a többit köztisztviselőnek minősiti. A mostoha gyermek későre ugyan, de mégis csak keresztvíz alá került. Tény, hogy a kereszt- komái ajándék még mindig késik, de elértünk két oly nagyfon- tosságu eredményt, amit kicsinyelnünk nem szabad. Egyik az, hogy mindama jó vélemény összessége, ami a köztudatban él a magyar tisztviselői karról, a tanitóságggal szemben is legalizáltatok Vagyis el van ismerve, hogy a tanítóság hivatali működésének kihatása a nemzet szellemi, erkölcsi és gazdasági érdekei, valamint a nemzeti állam továbbfejlesztése szempontjából nem csekélyebb jelentőségű, mint bármely más dusabban javadalmazott tiszviselő osztályé. A második eredmény ama örvendetes tapasztalat, hogy tisztviselő társaink minden idegenkedés nélkül, testvéri szeretettel, baráti jobbot nyújtva nyitottak otthont számunkra ama hatalmas szervezetben, amelynek neve „Az állami tisztviselők országos egyesülete“. Ezen egyesület igazgató-választmánya az 1909. évi április hó 18-án Budapesten tartandó közgyűlése elé terjesztendő jelentésében a következőket mondja rólunk: „Őszinte sajnálattal töltött el bennünket a kormány amaz elhatározása, hogy az állami tisztviselők részére engedélyezett lakpénz felemelésben állami népiskolai tanító kartársaink egyelőre nem részesülhettek, jóllehet az 1907. évi XXVI. t. c. őket is állami tisztviselőknek minősítette. Minthogy ugyanazok az okok, melyek a legszűkebb értelemben vett állami tisztviselők lakpénzének felemelését elodázhatatlanná tették, a népiskolai tanítókkal szemben is fennforogtak, egyesületünk igazgató-választmánya haladéktalanul előterjesztést intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, melyben intézkedést kért oly irányban, hogy az állami népiskolai tanítók is-mielőbb megfelelő magasabb lakpénzekben részesüljenek“. Az érdekünkben benyújtott előterjesztésnek immár foganatja van, mert a jövő évtől kezdődőleg az állami tanítók lakbére a többi állami tisztviselők lakbéréhez hasonló elvek szerint fog megállapittatni. Tehát lépésről-lépésre kezd beigazolódni ama felfogás helyessége, hogy a tanítóság kenderhámos fakószekere csak oly módon emelődhetik ki a kátyúból, ha sikerül azt a jobban zabolt paripáktól húzott állami tisztviselők hintájához kapcsolni. Ha ez igy van, önkénytelenül tolul elémbe az a gondolat, hogy vájjon nem volna-e helyesebb és célszerűbb az állami tanítók orsz. egyesületét beolvasztani véglegesen az állami tisztviselők orsz. egyesületébe? Tápot nyújt ezen gondolatnak a tisztviselő egyesület részéről velünk szemben tanúsított előzékenység, holott ezideig az állami tanítóság csupán kommunis alapon képviselteti magát az áll. tisztviselők orsz. egyesületében. Mennyivel közvetlenebb volna az érintkezés és hatékonyabb agilitásunk, ha a tisztviselői egyesület keretein belül s azzal szervesen összefüggő állami tanítói -szakosztályban tömörülnénk !
