Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-01-25 / 1. szám
tanügyi értesítő 3 Ezen nagyrabecsülésnek, mely a konviktus ügyéből kifolyólag a vármegye tanítóságát már eddig is társadalmilag emelte, legyen minden tanító részese; álljon mellénk minden r. k., g. k., ref. és áll. tanító, legyen velünk mind, hiszen érdekeink minden téren közösek; hozzuk meg a 20 koronás kis áldozatot önmagunk, pályatársaink és sorsosaink gyermekeiért. Tetteink már most is ékesen beszélnek. Királyi tanfelügyelőnk akadályokat nem ismerő nagy lelkesedéséből merítsünk erőt és bátorságot mindannyian. A vezér felemelte lobogónkat; azt győzelmesen viszi gyors léptekkel előre. Legyen a közeli győzelem mindnyájunk közös dicsősége.-ff/Tömörüljünk! A „Szatmárvármegyei általános tanitó egyesület“ a cselekvés terére lépett. A tanitói internátus szervezése érdekében az egyesület által indított mozgalom lethargikus állapotából verte föl a megyei tanítóságot. A lelkesedés, mellyel vármegyénk tanítósága az eszmét fogadta s a jóakarat, mellyel az Szatmárvármegye és Szatmár- Németi szab. kir. város vezető köreinél találkozott, biztató reménnyel tölthet el bennünket arra nézve, hogy az elvetett kis mag kedvező konjunktúrák mellett gyümölcsöt termő fává is fog növekedni. Vármegyénk tanítóságának tekintélyes része áldozatkészségének ezen cél érdekében már eddig is tiszteletreméltó példáját adta. A részint készpénzben, részint pedig kötelező ajánlatok utján rövid egy hó lefolyása alatt begyült több mint 6 ezer korona beszélő bizonysága annak, hogy a vármegye tanítósága átérezve azon megbecsülhetetlen előnyöket, amelyeket az internátus fölépítése a vidéki tanítóság részére biztosit, a legnagyobb áldozattól sem riad vissza, hogy ezen tanitói, de egyszersmind kulturális intézmény rendeltetésének mielőbb átadható legyen. Az internátus fölépítésének szükségességét fejtegetni felesleges. Tanitói sors, hogy aki testi s lelki erőinek összeségét, egész életét a mások gyermekeinek nevelésére áldozza, aki lelkének egész idealizmusával veszi ki részét a magyar nemzeti állam kiépítésének nagy munkájából: életviszonyainak mostohasága folytán igen gyakran nem képes a saját gyermekeit társadalmi állásának megfelelő, olyan nevelésben részesíteni, mint aminőben a természet áital beléoltott szülei szeretetnél fogva is részesíteni óhajtaná. Kell-e mondani, hogy a gyermeknevelés felett érzett súlyos gond mily sorvasztó ködként üli meg a tanítóság zö-
