Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-12-25 / 10. szám
6 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ A második lépést megteszik majd a kereskedők azzal, hogy csak szelvényes irkákat fognak árulni. S ekkor helyre áll a béke. Az a tudat, hogy legdrágább kincseink, édes gyermekeink javáért fáradozunk, ébressze föl szivünkben nevelő-intézetünk sze- retetét, hogy annak hatása alatt cselekedjünk.. A szeretet ünnepét üljük. A Jézuska ajándékainak örvendeznek „házunk“ leendő ékességei, Mi, apák pedik a felett merengünk, hogy a Jézuska legnagyobb ajándéka a mi gyermekeink közös betleheme Szatmár-Németiben épült fel. Itt áll szemeink előtt. Hatalmas falait nézve, hálát adunk az Egek Urának, hogy az emberek szivébe annyi szeretet halmozott fel, hogy ilyen nagyot alkothattunk. A világ legnagyobb Tanítója legyen ezután is velünk! Mihály Ferenc. Beszélgetések. A nem magyar tanítási nyelvű és nem államsegélyes iskolák részére a vallás- és közoktatásügyi miniszter 120.000 sz. rendelettel kiadta tanítási tervét és útmutatását. Ennek figyelembe vételével Riczinger Ignác állami tanító „Beszélgetések“ cim alatt három kis füzetet irt, azokban a nyomokat, melyeken haladva a nem magyar tanítási nyelviskolák kellő sikert fognak felmutatni, szerző eltalálta s beszélgetéseiről ezeket írja: „Én a magyar beszéd tanításának nehézségeit ismerem. Mikor a tátraaljai (Szepes m.) osztatlan állami iskolához ezelőtt 8 évvel kineveztek, nem tudtam németül, a tanítványaim pedig nem tudtak magyarul. Az oktatás nyelve tisztán magyar lévén, minden tárgynál erőltettem a magyar nyelvet. Két év múlva már tiszta magyar vizsgát tartottunk. Hanem én tudtam, hogy az a magyar nyelv, amelyet a tanítványaim beszéltek, nem ér semmit sem, mert avval a beszédbeli készséggel éppen csak nekem tudtak felelni és csak az iskolában és csak az egyes oktatótárgyak keretében. Hanem ha más kérdezte volna őket, különösen az iskolán kívül, mukkanni sem tudtak volna magyarul. Elgondoltam, hogy ha magyar nyelvű idegen jönne a községünkbe, még csak az iskolát sem tudnák neki megmutatni. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy hátha előkészíteném a tanítványaimat erre az egy esetre!.. . Hozzá fogtam. Gyermekek! Ha egy magyarnyelvű idegen jönne Tátraaljára s azt mondaná valamelyikeknek: Gyere ide kis fiam (lányom)! — mit csinálnál ? Ugye odamennél és köszönnél. — Hogyan köszönnél ? — Jó napot kivánpk ... — Az iskolának ez a része legyen az utca. Te játszál itt. Én meg az idegen leszek .... Gyere ide,
