Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-06-25 / 6. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 19 De ennél is restebb. Tanítóvá lett, mert akkor az oklevélre szüksége nem volt. Nem tudta, hogy a paróchia előszobájában levett kalappal várakozó egykori tanítói alak az 1907. évi XXVII. t.-c. hatása alatt nem is sok időre úgy kipusztul, hogy írmagja sem marad. Ő, az egykori fenegyerek, ki tanulni és dolgozni nem akart, a sok próbálkozás után elemi iskolai életére visszaemlékezett s emlékei közül toronymagasságra emelkedik a — templom torony, ahol megtanult harangozni. Tud tehát harangozni, ki tudja seperni a templomot, jóna- gyokat tud kurjantani, megy tehát kántor-tanitónak. Ott nem kell egész nap kapálni, kaszálni. A jó lelkipásztor felfogadta. Jót is tett egy fékevesztett ember jobb útra terelésével és olcsó embert is kapott a falusi gyermekek — meg a tisztelendő úr lovai — megzabolázására. Teltek a napok és lomha folyásával zavaros vizét a Szamos a fodros Tiszába tolta, habár ez avval összevegyülni nem is akar; medrének egy fele tiszta vizű marad ezután is, a másikat a Szamos foglalja el és kétszínű vize tova folyik, mig lassan a zavart okozó szenny fenékre száll és onnan kikotorja a munkás kéz; miközben a parton álló jegenye- és fűzfák helyeslést bólintanak. Biguc Laci tekintélye dászkáli minőségben régi társai szemében nagyot nőtt, papja szemében pedig az előbbinél is mélyebbre szállott; éppen oda, ahova kellett. Ilyen tanítók érlelték meg a nagy társadalomban ennek a pályának a lekicsinylését, valamint itt-ott a pap meg a tanitó közti azon viszony kifejlődését, melynek illusztrálására a medvét táncoltató cigány és medvéje közti szolgálati pragmatikát kell emlegetnünk. Pár évvel ezelőtt nagy kavarodás támadt az országban. Gróf Apponyi lett a kultuszminiszter. Megszületett az 1907. évi XXVII. t.-c. Biguc Laci feje fölött nagy felhők gyülekeztek s egy nagy dörgéssel a villám is leütött és talált. A kir. tanfelügyelő iskolát ment látogatni. Biguc, ki nagyon szerette a kertészkedést, éppen tököt kapált. Tanitó úr — szólt a tanfelügyelő — tanítási időben nem itt kell kertészkedni, nem ezeket a tököket kell kapálgatni, hanem az iskolában a reábizott gyermekek fejecskéit művelni. Nagyságos Uram! — szólt „tanítónk“ — nagyobb tökök azok most is, mint ezek. Bemennek az iskolába. Nagyságos Uram ! Ez a község nagyon szerencsétlen. Itt mindenkinek közös tulajdonsága a butaság. Nincs itt egy gyermeknek sem tehetsége. Nagyságos Uram! Ebben az akolban (tanterem) mintha kiállítást rendeztek volna a mezőgazdák; mintha itt állították volna ki a nagy fajtájú, üres Gleichner-féle Mamuth- tököket! . . . Megették a lelkemet! Bizony nem ettek abból ezek a gyermekek egy szemernyit sem szólt a tanfelügyelő. Tantermét akolnak nevezi, pedig tök-
