Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-06-25 / 6. szám
4 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ mert ennek az egyháznak a nyelve a latin, — és a szlávnyelvü egyház tagjai muszkákká nevekednének, holott ezek hívei még ha magyarul nem is beszélnek, átlagosan jó magyaroknak vallják magukat, mint magyar államfen- tartók. Végül megismétlem, hogy aki saját egyházának cselekedeteivel árthat — még ha nem is teszi tudatosan — annak tettei sem Isten, sem ember előtt tetszők nem lehetnek. Nekünk sem szerzett velők nagy gyönyört! Tanév végén. A magya kultúra története a mai nappal egy levéllel ismét bővült, melyre a lefolyt tanév közművelődési haladása lesz feljegyezve kitörölhetetlen betűkkel. Amidőn hazánk tudománycsarnokainak kapui egy hosszú tanév végén bezárulnak és a közművelődés munkás népe szétoszlik, nem lesz talán érdemet- len egy pár mondatban az immár keresztülélt tanévről megemlékezni. Gonddal, felelőség terhes érzéssel lépjük át a tanév elején tantermünk küszöbét azzal a kitűzött céllal és akarattal, hogy mint a magyar nemzet munkásai, a magyar nemzet reménységeit, jövendő polgárait, a fiatal gyermek sereget tanításainkkal, nevelésünkkel olyanokká formáljuk, hogy minden egyes gyermekből a hazának oly polgára váljék, ki műveltség tekintetében megállhassa a versenyt Nyugot-Európa b rmely más kulturállamának polgárával. Kitűzött célunkat általánosságban el is értük, hogy a legaprólékosabb részleteiben nem tudtuk a megfelelő eredményt még ma elérni, annak okát a mi sajátos tanügyi viszonyainkban kell keresni. De erős reményt táplálhatunk az iránt, hogy közelben van az idő, amidőn semmiben sem maradunk el más államtól. Szatmár vármegye azonban a lefolyt tanévben kulturális szempontból tekintve szépen haladt előre, mert mig egyrészről a vármegye népoktatásügyének lankadatlan buzgalmu vezetője, kir. tanfelügyelőnk, elöljáró jó példával, a kulturális törvények és rendeletek végrehajtásával a megye közművelődési viszonyait szüntelenül javítja, erősiti, addig más részről a vármegye tanítósága egy igen fontos és szinte kulturális történetü jeleggel biró lépéssel vitte előre a saját szociális ügyét is, amidőn Szatmár vármegye legnagyobb városában, Szatmár-Németiben, az Északkelet metropolisában megteremtette a rég óhajtott „Tanítók
