Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-06-25 / 6. szám
2 tanügyi értesítő lökön kivül van egyházmegyei tanfelügyelő is, akinek sáfárkodásukról számolni kötelesek.“ Ezekben tökéletesen megértjük egymást. A kir. tanfelügyelők az állami főellenőrzést gyakorolják és szükség esetén — mint tudni is méltóztatik — nem csak a tanitók, de egyházi és községi elöljáróiknak közvetlen intézkedéseit, „parancsolásait“ is eljárásuk tárgyává tehetik. A levélnek a törvény megmagyarázására vonatkozó része, a szatmármegyei kir. tanfelügyelőségre való vonatkoztatással, nem tartozik ide, mert a tanfelügyelőségnek semmi köze sincs az érintett cikkhez: nem volt az a hivatalos rovatban. Hogyan magyarázza dr. Sztán főtisztelendő úr az 1907: XXVII. törvénycikket? „Hogy mit, kinek és hogyan mondottam, arra legjobban megfelelhetnének a cikkben felhozott s még más községek iskolaszékei és egyéb jelen volt tagjai, akik kérdéseimre, hogy miknek vallják magukat, egyhangúlag azt felelték, hogy ők „oláh“-ok, illetve „oláhok és oroszok“, mint pl. Csegöldön . . .“ „Erre én kijelentettem, hogy ez esetben, mint nem magyar ajkuaknak, úgy a maguk, mint a gyermekeik számára anyanyelvűknek, mint egyházuk nyelvének tör- vénybiztositotta oktatását a tanterv keretén belül és a kellő óraszámban megkívánhatják.“ Szerintem éppen itt van a hiba! Itt két eset állott elő. Egyik az, hogy Csegöldön a g. katholikusok oláhoknak és oroszoknak vallották magukat, kik ezeken a nyelveken egy szót sem tudnak, csak magyarul beszélnek, mely vallomás a gör. kath. egyház nevelési eljárását homályositja el. A másik az, hogy ezen vallomás alapján az oláh nyelv tanítására jogosította az egyházmegyei tanfelügyelő az iskolaszéket és tanítót a szin magyarok közt. Ha ezt nem Csegöldön teszi, hanem mondjuk Szat- márzsadányban, ahol a g. katholikusok oláhul tudnak; vagy Szamosdobon is, hol úgy beszélnek magyarul, mint oláhul, ezen vallásuak és a gyermekek közt is több tud oláhul beszélni : helyeslőleg vesszük tudomásul.
