Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-05-25 / 5. szám
6 tanügyi értesítő mondom — ha ők is kerülik az ilyen helyeken való orvosi gyakorlatot, lehetnének tanítók is, akiket e vidékek kedvezőtlen viszonyai elriasztanának e helyektől. Ha — mondjuk — hivatalos utón ki is rendeltetnének, végeznék feladatukat puszta kötelességből, de nem az ügy iránti nemes szeretettől áthatva. Az ilyen működéstől pedig a kívánt eredményt nem remélhetjük. Ezeket — mint tekintetbe veendőket — feltételezve, arra a következetésre jutunk, hogy csak az önként vállalkozó tanítójelölteket kellene felcser-tanítókká kiképezni és ilyenekül alkalmazni, akik kedvet és hajlamot érezvén magukban a kitűzött és kívánt célt nemcsak megközelíteni, de elérni is képesek lennének. De még az állam esetleges ily cimü kiadása is kevesebb lenne ezáltal. Röviden még ennyit: vájjon képes lenne-é a felcser-tanitó e két müködésikört kellő mértékben betölteni? Vagy az iskola szenvedne általa? Az iskola maga is egész embert kíván ; aki az iskolától a tanítót elvonja, az az iskola munkájának eredményét kevesbíti, amitől óvakodnunk kell. El kell-é tehát ejtenünk a „felcser-tanitó“ eszméjét? Nem. Járványos betegségek esetén, amikor a legnemesebb, de a legnehezebb és legtöbb időt igénylő működés vár a felcser-tanítóra, a tanítás úgy is szünetel, tehát ekkor minden idejét betegeinek, a betegség továbbterjedésének meggátlására szentelheti a lelkiismeretes felcser-tanitó. S ha csak ily esetekben és csak ennyi működést fejthetne is ki a felcser-tanitó, akkor is lenne annyi eredménye, amennyi az ezzel járó állami terhet fedezné. De hiszen, hogy a rátermett tanító minden időben tudna felcser-tanítói működést kifejteni anélkül, hogy ez iskolájában a tanítás eredményére káros befolyással lenne. Különösen ott, ahol két vagy több tanító is működik, mert hiszen, lennének elegen, akik e nemes cél szolgálatába szegődnének. De vannak ilyen körorvossal nem biró vidékeken tanítónők is alkalmazva, akiket szintén felcser-tanítókká kellene kiképezni s igy a cél még jobban, biztosabban elérhető lenne. Mert merem hinni, hogy nőkartársaink között is lennének, akik szívesen követnék a női lélek ama sugallatát, mely a szenvedők segítségére sietteti a nőt s örömmel vállalkoznának e kettős — és igy kétszeresen nehéz fáradságos munka teljesítésére. De a magyar faj- és hazaszeretet bizonyára megkétszerezné a felcser-tanitó és tanítónő erejét s ez a nemes érzelem képessé tenné őket, hogy mindkét működési kört eredménnyel töltsék be. A felcser-tanítók és tanítónők a néppel gyakrabban érintkezvén, e kettős működési kör kétszeres tekintélyt kölcsönözvén nekik, a nemzetiségi vidékeken a nemzetiségi lakosok szivvel- lélekkel magyarrá formálását, szóval a magyarosítás szent ügyét