Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-04-25 / 4. szám
tanügyi értesítő ll fogott egész lényemben. Feltettem magamban, hogy én is olyan faiskolát létesítek, aminőt itt is ott is láttam. Elővettem Torma, Molnár, Angyal s más szaktekintélyek munkáit, olvasgattam szorgalmasan a gazdasági lapokat, könyveket melyek különösen a faiskolai dolgokat tárgyalták. Tudtam én szépen a szobában kertészkedni minden hiba nélkül. Tudtam ojtani, szemzeni, metszeni, alacsony törzsű, magas koronáju fákat nevelni, rigolirozni, a káposzta talaját előkészíteni mindaddig, mig a kertbe nem értem, de mikor a kertben a vadalanyba kellett volna késem vágni a gyakorlás hiányában az összes tudományom nem ért semmit. Meggyőződtem magamon arról, hogy „a gyakorlat teszi az embert mesterré.“ A gyakorlatot is tanulni kell, mert rosszul elsajátított gyakorlat annyi, mint a rosszul elsajátított elmélet. Tanfolyamra mentem és oly szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy a tanfolyam kertészeti ágát egy igen ügyes és szakképzett kertésztől sajátíthattuk el. Kár, hogy e tanfolyamokon a kertészeti fontos részre sokkal kevesebb időt bocsátanak a tanfolyamon résztvevő tanítók részére, mint a többi tantárgyaknál. Pedig a gyakorlati kertészet mindig van oly fontos, életre kiható, mint a gazdaság más ága. (Folyt, köv.) HIVATALOS RÉSZ. Szatmár vármegye kir. tanfelügyelősége. 2186/909. tf. szám. Szatmármegyei Tanító uraknak! A szekszárdi m. kir. selyemtenyésztési miniszteri megbízott kérelme alapján a legmelegebben ajánlom tankerületem néptanítóinak a honi selyemtenyésztési iparág felkarolását. Ezen iparág műveltebb államokban minden község apraját és öregeit foglalkoztatja és mérhetetlen nagy hasznára van egyeseknek és az államoknak. Hazánkban ez az ügy még mindig nincs oly mértékben felkarolva, mint ahogy azt megérdemelné. Az intéző körök is igen jól tudják, hogy magukra hagyatva, a tanítóság nélkül nem boldogulnak. Kérő szavukat azzal továbbítom, hogy Szatmár vármegye néptanítói a nép és az ország boldogulását előmozdító ezen ügynek álljanak szolgálatába. A dologra nézve el kívánom mondani, hogy a selyemhernyó tenyésztéssel való foglalkozás egészen rövid tartamú, mindössze 4—5 heti munkával jár és abból áll, hogy a hernyók kellő meny- nyiségü szederfalevéllel láttassanak el és szellős, egyenletes hőfokú helyiségben tisztán tartassanak.
