Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-05-25 / 5. szám
10 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ mény s már a közel jövőben a tovább fejlesztés kérdése merül fel s külön kisegítő iskolává való szervezése is. Ezekre akartam a szatmári és szatmármegyei tanítói kar figyelmét felhívni, hogy működési helyükön az intézmény népszerűsítése érdekében közreműködjenek. Amennyiben pedig osztályaikban gyenge tehetségű gyermekek volnának s azok nem szatmári lakosok s szüleiknek módjukban áll az itteni kisegítő iskolában való neveltetésre áldozni, emberbaráti szeretetüktől indíttatva ne késsenek nekik felvilágosítással szolgálni, igyekezzenek megyőzéssel arra bírni, hogy gyenge tehetségű gyermeküket a kisegítő iskolába küldjék. Reméljük, hogy az illetékes fórumok a szatmári kisegítő iskolát internátusi alapon szervezni fogják, hogy nagy feladatát betölthesse. Szatmár-Németi. t{ttlilfill 'ÍUZHf/'. Plasztikus papirmintázás a tanítás szolgálatában. A tanítványok lelkében az ismeretek és képzetek sokasága többnyire a tanító leírása, magyarázata és előadása által kél életre, mely mód — pedig jól tudjuk — csak árnyéka a szemléletnek. De még a szemlélet sem mindig tapasztalatok árán szerzett tudománya a gyermeki léleknek, hanem nagyon sokszor csak a tanítás által elsajátított szókincs. Ennek oka, a természeti tárgyak és szemléltető képet egyoldalú, felületes szemléltetése. Ugyanis a legtöbb tanító csak rövid időre teszi ki a tanulók megfigyelésének a tanítás alapját képező természeti tárgyat vagy az azt helyettesitő szemléltetőképet, sőt legtöbbször mihamar elzárja azokat a tanszerekek rejtő szekrénybe. E hibás cselekedetnek következménye, hogy az iskolában szerzett legtöbb ismeret csak életnélküli könyvtudománnyá, úgynevezett papirbölcsességgé válik. E fölötte sajnos tényhez járul még, hogy a tanító a gyermek munkálkodási vágyát nem veszi eléggé figyelembe. Az iskolai tanítás még mindég inkább a tanulók türelmes figyelmére, mint a produktiv buzgóságukra támaszkodik. A tanítás folyama alatt vajmi ritkán kerül sor a látott, a megbeszélt dolognak megalakítására vagy legalább lerajzoltatására; azaz a gondolatoknak a tettel való egybekapcsolására. Noha a tanítás menete a tanulót a fogalmak magaslatáról a reális világi jelenségek megértésére vezeti ugyan, azért ez mégis csak inkább a fantáziaszerü élemények alakjában törté-
