Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-01-25 / 1. szám
tanügyi értesítő 3 siást, és ily értelemben jogos és igaz ügyet szolgál a társulat is. (Élénk éljenzés.) Mert igazságos és jogos törekvés, az amely arra irányul, hogy a Kárpátok övezte hazában, amelyben ezer év óta vezet a magyarság, mindenki magyarnak érezze magát, még ha e haza nyelvét nem is besiéli. (Élénk éljenzés és helyeslés.) A Kárpátok övezte föld magyarsága ezer esztendő óta soha senki jogát meg nem sértette, soha jogtalanságra, mint nemzet nem vetemedett; a magyarság ha kellett, ha a viszonyok rászorították, fölemelni tudja karját, hogy megvédelmezze jogait, de hogy ezen megvédelmezett jogokat erőszakra használja fel, arra a magyar kar sohasem volt kapható. (Zajos éljenzés, helyeslés és taps.) És mert lelki meggyőződésem az, hogy ez a Széchenyi-Társulat ennek az igazságos és ennek a szent ügynek a szolgálatában áll, azért örömmel állok munkatársai közzé, és felkérem önöket mindnyájunkat, hogy érezzék át ennek a társulatnak jogos, nemzetfentartó céljait és nemcsak lelkűk, szivük szeretetével, hanem anyagi segítséggel is jöjjenek oltalmára, jöjjenek erősítésére. Ez szükséges, m. t. közönség, mert ha szónoklatokkal, dikciókkal bármi magasztosai mondhatunk is: ha a beszédet nem követi fáradságos munka és áldozatkészség, akkor az a pengő cimbalomnak hangjához lesz hasonló, a melynek alig, hogy a pengető botocska munkáját megszünteti, zengése, hangja is elvész; — ezért kérem én a Széchenyi- társulat érdekében kedves honfitársaimnak, kedves véreimnek áldozatra kész muukásságát! A jó Isten áldása kisérje a társulat működését! A nagy lelkesedéssel fogadott megnyitó szónoklat után dr. Fechtel János tartotta meg az ünnepi emlékbeszédet. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Mély jelentőségű tisztem teljes tudatában ragadom meg a szót, hogy e fényes nap ünnepi hangulatának nemzeti tiizét tőlem telhetöleg szítsam, neveljem, hogy a nemzeti öntudat ereje oly magasra dagadjon, mint a viharos tengerek torony- magasságú árjai, hogy minden szemből az ősi cselekvő fajszeretet lángjai törjenek elő s az ajkak hirdessék világgá nemzetünk elszántságát nyelvi, műveltségi, politikai, társadalmi jogainak mindenkor való megvédésére. Vezérünk továbbra is a Legnagyobb Magyar marad, kinek eszméiben, honszerelmében, törhetetlen munkásságában fenségesen ragyogó vezércsillagot bírunk, a kiről a mai történelem igy szól: „Alakja sokkal nagyobb, sem hogy ily közelről egész arányában feltűnjék, de úgy a mai mint a késő nemzedéknek emlékezni kell reá, hálából iránta; tanulság, eszméltetés és bátorítás végett önmaga iránt“. És emlékezni fog reá a magyar, mig e hon véráztatott
