Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-11-25 / 9. szám
20 tanügyi értesítő Szóval nincs ok a kicsinyeskedésre, mert a cél biztosítva lesz. Fődolog az, hogy a nagy összeg láttára ne essünk kétségbe, hanem levonva a T. É. múlt számában közölt tapasztaltakból az okulást, ügyünket úgy intézzük, hogy csalódásoknak ne legyünk kitéve. Vajha megértenék azok, akik . . . Pénztáros barátom ekkor már szónokolni kezdett. Még kiszónokolta azt is, hogy milyen áldás volna azokra a kollegákra nézve is, kiknek az ipari pályára adott fiaik is helyet kaphatnának egy ilyen konviktusban. Mennyivel megrövidülne az inaskodási évük s nem lennének kitéve, távol a szülei háztól azoknak a brutálitásoknak, melyekben most kivétel nélkül részük van s a napi fáradságos munka után nyugodtan hajthatnák le fejüket. Minthogy pedig kebelbarátom szónoklása közben az a gyanú ébredt fel bennem, — ismerve mily nagy pénzkapacitás vagyok, — hogy helyeslő elismerésemre utazik, ezért csak halkan adtam kifejezést megelégedésemnek. De ezt is vesztemre tettem, mert ez is úgy megindította, hogy a szobába belépő feleségem keblére borult. No, de el is döngettem volna e merészségéért mint Botond az érckaput, ha ... ha az a pénztáros nem én voltam volna. Mire is képes a tanító ember a szatmári tanítói konviktus iránt fellobbant hevületében. (—ti.) Emléket dr. Kiss Áronnak! Negyven évig tanított! Magyarország tanitóképzöintézeti és polgáriskolai tanárságának jelenlegi egész nemzedéke, közvetlenül a mester lábaihoz ülve, egyenesen az Ő lelkének fényéből, az Ő szive melegéből merített ihletet a tanítás nagy nemzeti hivatására. De könyvei, irodalmi működése révén tanítványaivá avatta az egész magyar tanítóságot. És nincs Magyarországon a nemzeti nevelés ügyét szolgáló tanító vagy tisztviselő, aki a kiváló magyar paedago- gusnak ne köszönhetné lelke tartalmának egy-egy értékes darabját. S midőn lelkének gazdagságával és szivének jóságával elárasztotta tanítványainak nagy sokaságát, még mindig nem merítette ki azt. A benne lakozó nagy szeretet erejével maga koré egyesítve a rokonlelküeket, otthont emelt az elzüllött gyermekeknek, hogy lelkeket halásszon és mentsen meg a nemzetnek. A Paedagogium tanártestülete, a melynek körében folyt le eme szép és nagy élet legjelentősebb része, midőn a dr. Kiss Áron emlékének megörökítésére megindult mozgalom szervezését kezébe veszi, ezzel nemcsak a maga vágyának és kötelességének tesz eleget, hanem az országos közvélemény megbízottjának tekinti magát. Fölkéri azért az elhunyt tanítványait, barátait, tisztelőit, hogy az e célra szánt adományaikat az alulirt igazgatósághoz méltóztassanak beküldeni (Budapest, I. Győri-ut 13. sz.) A begyült adományokból az elhunytnak a németvölgyi temetőben a székesfőváros tanácsa által adományozott díszsírhelyen fog síremlék állíttatni. Az esetleges fennmaradó összeg a dr. Kiss Áron nevét viselő alapitványkép fog a Paedagogium ifjú
