Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-10-25 / 8. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9 terhet hordozó harcosai a magyar nemzetnek. A magyar érzés térfoglalása s ezzel az idegen területek ilyen értelmű méghódi- tása hosszú időt kíván. Mindennapi tapasztalat, hogy amit az iskola épít, azt az iskolán kívül állók gyakran lerontják, sok esetben megsemmisítik. Kétszeresen áll ez azokra a magyar óvodákra és iskolákra, amelyek a magyarságtól távol a nem magyar nyelvűek közé beékelten állanak, Ezek a velük szemben álló törekvések között naponta harcot vívnak a térfoglalásárt, a magyar szóért s az eredményből az ellenséges irányzat folytonos feszültsége folytán kevés maradhat meg. A magyar állammal ellenségként szemben álló nemzetiségek iskoláiban itt-ott nyílt vagy legalább is felismerhetően szándékos ellenszegülés látszik. A magyar szó s a magyar érzés megnyilatkozását ők, amennyire csak lehet, meg nem engedi c. Sokan magyar iskolákban, magyar szellem között, magyar szón nőttek fel azok közül, akik ellenségei országunkban mindannak, ami magyar. Szomorú tények ezek. Igazán ideje volt megalkotni és itt az ideje betüszerinti értelemben keresztül vinni az 1907. évi XXVII. törvényt. Ez a törvény lehető messze menő lojalitással erőt ad a magyarságnak a nem magyar nyelvű iskolákban. Továbbá az ezekben működő tanítók közül azoknak, akik érzületükben hozzánk magyarokhoz őszintén vonzódnak, védelmet biztosit az esetleges üldözésekkel szemben. És erre égető szükség van. Mert azoknak az óvóknak és tanítóknak, kik nemzetiségi óvodákban és iskolákban működnek és akiknek lelkében a magyarok szeretete megvan s azt tanításukban lelkesedéssel akarják érvényesíteni, e munkájukhoz erőt ad a tőrvény ereje, a benne életet nyert magyar szellem. A magyar nemzet erős szeretete által sugalt lelkesedés tüze hevítsen s hasson át bennünket, hogy egymáshoz közeledhessünk, egymást megérthessük. Bármilyen köznapi s elkoptatott mondás ez, tartalma van s nagy dolgokra teheti képessé azt a munkástábort, amelyik megérti. Lelkesedés, egymás megértése és megbecsülése minden pályán érték, a neveléssel foglalkozóknál főfeltétel. Akik másoknak tanítói, kell hogy jó példával járjanak elől ebben is. Igazán értékes a tanítással foglalkozók között az lehet csak, aki mindazt, ami feladatkörébe esik, ambícióval úgy teljesiti, amint azt legjobban végezni csak tudja. Munkakörének szeretete kell, hogy ki- érezzék minden cselekvésén. Enélkül csak robott munkát végezhet. Komoly s az élet célját és hivatását átérző ember értékessé tudja tenni minden munkáját. A neveléssel foglalkozók munkája ilyen kell, hogy legyen. E gondolatokba foglalt szellem hasson át minket mindany- nyiunkat, hogy az emberi általános haladásnak s benne a magyar léleknek, a magyar szellemnek terjesztői, hűséges munkásai legyünk !! Székely .árpáit.
