Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-01-25 / 1. szám
14 tanügyi értesítő mai és lelkesedéssel megteremtette a Széchenyi-Társulatot, azon dicső férfiakkal, akik nagy lelkét megérteni tudták. De a mai ünnepi közgyűlésen elhangzott beszédek hatása alatt megjelent lelki szemeink előtt vármegyénk kiváló vezéralakja, gróf Károlyi István is, ki nemes gondolkozásával azonnal átérezte azt a nagy horderejű indítványt, amely berencei Kováts Lajos leikéből fakadt. Ő volt az, aki Szatmármegye közönségét a Széchenyi-Társulat zászlója alá vezette és megteremtette azt a nagy erőforrást, amely a Társulat 25 évi működését biztosította. (Éljenzés.) Ez ünnepi közgyűlésen úgy az elhangzott emlékbeszéd hatása alatt, mint az igazgatói jelentésből, lelki szemeink előtt megjelentek azon kiváló férfiak, akik lelkűk teljes erejével áté- rezték a Széchenyi-Társulat magasztos hivatását, akik csak a közelmúltban hazafias és törhetetlen szorgalommal igyekeztek előmozdítani a Társulat áldásthozó működését. Én, m. t. közönség, mint a Széchenyi-Társulat ezidei elnöke (Éljen) őszinte tisztelettel és kegyelettel emlékezem meg ama nagy férfiak érdemeiről és a hála és elismerés lobogóját a tisztikar nevében ime előttük leteszem. (Tetszés.) E nagy férfiak által megmutatott utón fogunk mi tovább haladni, az ő buzgalmuk fog irányt szabni nekünk a jövő küzdelemre, mert mi folytatni akarjuk azt a munkát, amelyet ők elhagytak. Mi a Széchenyi-Társulat működését nem zárjuk le ezen 25 éves jubileummal, hanem erőt merítünk a múltból a további munkára. Mert való az, m. t. közönség, amit igen helyesen oly gyakran hangoztatott beszédében az ünnepi szónok ur, hogy az a veszély és veszedelem, amelynek megakadályozására berencei Kováts Lajos és társai a Széchenyi-Társulatot megalapították, nemcsak hogy el nem múlt, hanem azóta, fájdalom, fokozódott, mert most még nagyobb veszély fenyegeti magyarságunkat, nyelvünket és kultúránkat, ugyanyira, hogy amikor mi a határjelző állomáson, a 25 éves jubileumi ünnepen arra . esküszünk, hogy a megkezdett utón tovább is kitartó erővel fogunk munkálkodni, abban a meggyőződésben vagyok, hogy nekünk sokkal mélyebben kell szántani, hogy fokozottabb és intezivebb munkával igyekezzünk a magyarság jogait, a magyar nyelvet és kultúrát megvédelmezni. Nagyon sokszor hangsúlyozta az ünnepi szónok és igen helyesen, hogy mi erőszakkal assiminálni senkit sem. akarunk, hogy kultúránkat semmiféle nemzetiségre nem akarjuk ráoktrojálni, de igenis megköveteljük azt, hogy ebben az országban, amely ezer éves alkotmánnyal bir, amely országnak népei közt az államalkotó és fentartó faj egyedül a magyar, hogy ennek ősi hagyományát és az állameszméjét a hazának minden fia feltétlenül respektálja. Mi nem erőszakkal akarjuk, keresztülvinni, hogy a magyar állameszmének feltétlenül érvényt szerezzünk, hanem a meggyőződés erejével; azt akarjuk, hogy
