Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-04-25 / 4. szám
12 tanügyi értesítő «*s®IS OTTHON. Hm»§§§ Fénykép egy régi iskolaszéki elnökről. Irta: Paládi Lajos. Már átvehettem a kérdést, mert az öreg ur kék szederjes lett a dühtől s csaknem leroskadt székére. Nem igy kell ezzel a gyerekkel beszélni nagytiszteletü ur, mert ez egy szerencsétlen hülye, ki mikor iskolába jött még beszélni sem tudott. Szíveskedjék meghallgatni, fog ez beszélni is, számolni is. Géza állj félj csak! Géza illedelmesen felállott. Hol volt mama? Géza felelt: vásárra. Mit hozott neked? Géza mondja: tyirke. Hány csirkét hozott? Géza legértelmesebb felelete ez: hozta kettő tyirke. Mutasd meg a kettőt az ujjadon. Géza megmutatja; és igy tovább. Tetszik látni, hogy ez nagyon jó gyerek csak bánni kell tudni vele. Nem engesztelődött meg s kimondta a szentenciát, hogy ilyen gyermeknek a többi közt nincs helye, el kell innen pusztítani. Bezzeg most el kell távolítani, de mikor mi kértük, hogy szerencsétlen állapotára való tekintetből nem való az iskolába, akkor ő kontrázott, hogy igenis minden gyermeknek iskolában a helye s ennek kétszeresen. No de azért elpusztítására nem volt szükség, magához szólította az Isten. Sok csodabogár szorult az öregbe, mit ő nagy tudásnak tartván, abból magát kivezetni soha senki által sem engedte. így pl. ha a gyermek a hozzá intézett kérdésre értelmesen és folyékonyan felelt, kigunyolta s lehurrogta, hogy ne járjon a szája, mint a szajkóé s ne daráljon, mint valami őrlő malom; ha pedig csak tisztán a feltett kérdésre felel s a további kérdés feltevéséig hallgatott, akkor volt ne mulass, úgy leszidta, hogy szédült bele. A legkellemesebb szórakozása volt az öreg urnák a vizsga. Itt aztán kitett magáért. Nem lehetett a gyermeknek egy árva mondatot se becsületesen befejezni, hogy arra az öreg gépje ne zakatolt volna. Úgy pergett az én nagytiszteletü uram nyelve, mint valami sorra járó vén asszonyé, vagy még jobban, mert ezt ugyan meg nem állította még Herkó páter sem. Hogy ez nem puszta állítás, igazolom. Sz. jbiró gyermeke járt hozzám s érdeklődvén fiának vizsgája után, jónak láttam egy kissé felborsolni, paprikázni, hogy a sok jóból, mit már annyiszor kaptam, legalább közvetett utón valamit nagytiszleletü uramnak visszaadjak. Jól tudtam, hogy vizsgái elnököm ő lesz — mert az első nyilvános vizsgálatom alkalmával történt összekülönbözés után felettébb megszeretett — hát epedve vártam a vitézi tornát.
