Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-04-25 / 4. szám
TANÜGY EFTESITŐ 13 OTTHON, mm* Egy vén tanító levelei. Irta: WjíiJos. Folytatás és vége. 25- ik levél. Kedves barátom! Képzeld azt a malidat, gyermekeim ezt az aranyigazságot, hogy: a gyakorlat mesterré teszi az embert, nem vállalják, nem akarják befogadni. Igazán modom neked, hogy az éhezés tudományát, mit én magamnál a művészetig fejlesztettem, náluk is igyekeztem tökéletesíteni. Hasztalan minden törekvésem, hajótörést szenved minden tudományom,nem állanak kötélnek. Látva sikertelenségem, felhagytam a kísérletezéssel és egy merész tervvel kivágtam magamat a bajból. Alakítottam egy hitelszövetkezetet s ebben magam vagyok a pudlista. Van itt minden: friss juhturó, uj fehér só és egészségi koporsó; lencse, kása, borsó, fényezett és mázolatlan korsó. Bors, páprika és bor, kávé, fehér cukor; ecet, kékviz, olaj, szerecsendióvirág, fahaj, stb. Szóval bevagyunk rendezve minden üzletágra. A dolo g még uj, de életképessége biztos. így az évi keresetforrásom is az; öt forint havi fizetésem vans most már nem kell aggódnom, ha éhes hadseregem a száját feltátja; legalább kenyeret tudok adni nekik és egyelőre engem ez is megvigasztal. Hanem azt mondhatom, hogy átkozott sokat kell talpalni és nem tudom meg magyarázni: honnan van az, hogy én ezt érzem? A legbántóbb aztán az, hogy a beszéd fáraszt és lépten- nyomon ugatok, mint a juhász kutya. Nagy csapás volna, ha valami nyavalya rám kapna és ebből kieblábolni nem tudnék. De hát nem festem az ördögöt a falra, mert még megjelen. Most Isten veled, talán jövő levelemben dicsekedhetem, hogy bajom úgy eltűnt, mint a márciusi hó. ölel régi barátod N. N. 26- ik levél. Kedves barátom! Hiszed vagy nem hiszed, olyan újsággal foglak most trak- tálni, amilyent mióta a fogad kihasadt, még nem hallottál. Békés természetű falumban kuruc világ volt: kiütött az arató sztrájk. Ez magában véve is nagy esemény, de az, hogy
