Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-03-25 / 3. szám
TANÜGYI ÉSTESITŐ 5 A Didactica Magnában fel is sorolja a különféle munkákat, melyekkel a gyermekek foglalkozzanak. Különösen a kézügyesség fejlesztését, a szerszámok használatát ajánlja. Ugyan e müvében olvashatjuk a következő óhaját is: „Foglalkoztatni kell a gyermek kezét, amely mindig babrál, sohasem nyugszik, miután a fiatal vér gyors lüktetéssel dolgozik a fejlődő testben.“ Rousseau szintén követeli az ifjúságnak kézügyességre való tanítását. Mert úgy mond: „A különféle foglalkozások közt, melyek által az ember mindennapi kenyerét szerezheti, a kézimunka az egyetlen, amely mintegy vele született, melyet minden körülmények közt űzhet.“ Az iparososztály iránti tiszteletnek fokozását Rousseau csakis a gyermekek kézimunkára való szoktatása, a munka értékének megismertetése által véli elérhetőnek. Első Napóleonról azt mesélik, hogy midőn egyszer az utcán találkozott egy nehéz teherrel megrakott munkással, kitért előtte s midőn kísérete e miatt kifejezte csodálkozását, ő igy feleit: „Uraim, tiszteljük a munka emberét!“ Basedow, Rousseau apostola, „Philantropia“ cimü iskolájában az előkelő osztály gyermekeit különféle papír- és famunkákra tanította. Ö ugyanis azon elvből indult ki, hogy gazdag szülők gyermekének is hasznára válik a kézügyesség elsajátítása, mert különben érettebb korban szabad óráiban olvasáson és íráson kívül nem tudván mivel mulattassa magát, mindenféle haszontalan dolgokkal üti majd agyon a napot. A tétlenség pedig az ördög párnája s unalmában minden rosszra hajlandó a munka- nélküli ember. A hires Salzmann-féle intézetben Schnepfenthalban már rendesen tanítottak fiu-kézimunkára. E páratlan iskola megnyitása alkalmával Salzmann igy kezdé beszédét: Minő borzasztó állapot az emberre nézve, ha szüksége van ügyes, dolgos, a munkához értő kezekre s csak végtagokra akad, de nem gyakorlott kezekre!“ Salzmann és Franke az elsők közé tartoztak, akik az ifjúság úgy testi mint szellemi erőinek harmonikus kiművelése érdekében fáradoztak. A holt tudományra Salzmann kevés súlyt fektetett, „mert tanítványait az -életnek hasznavehető emberekké nevelte. Ö azon nézetnek hódolt, hogy az emberiség legnagyobb része, kézi munkája után él, tehát munkára kell tanítani a gyermekeket. Tanítványait nyáron a kertbe küldte, hogy ott kellő felügyelet alatt a szükséges tennivalókat sajátkezíileg munkálkodva megtanulhassák. Rossz időben faragtak, télen pedig fa- s papírmunkákat készítettek. Pestalozzi tanítványai is nemcsak ésszel dolgoztak, hanem kertimunkák, fonás, szövés, fa- s papírmunkák készítése által fejlesztették kezük ügyességét is. Ekkor irta ö e szavakat emlékiratai közé: „Minő leírhatatlan öröm, ha látjuk, miképen gyarapodnak a reánk bízott tudatlan lények szellemi s testi erőkben;
