Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-12-25 / 10. szám
18 tanügyi értesítő addig folyó évi költségvetésünkben 1982 korona 10 fillér bevétellel 1160 kor. 36 fill, kiadás áll szemben. Mindezek mellett be kell vallanunk, hogy egyesületi életünk eddigi eredményével nem lehetünk megelégedve. Mindaddig, mig a magyar tanítóság szétszakadozva, külön utakon, más-más eszmények felé halad, mindaddig a tanítói egyesületi élet méltó eredményéről: a népoktatás egységes nemzeti szelleméről, az állam és társadalom megnyeréséről s ezekhez mért nagyobb szabású és országos jelentőségű egyesületi munkásságról — egyben érdekeink megvalósulásáról is — szó sem lehet. Mai célszerűtlen egyesületi szervezetünk az oka, hogy felekezeti kartársainknak még ma is csak csekély hányada tagja egyesületünknek; hogy széttagoltságunkban csekélyebb anyagi és erkölcsi erővel és sulyalyl s ebből kifolyólag kicsinyes eszközeinkkel semmi nagyobb, kihatóbb és maradandóbb értékű alkotást sem tudtunk létrehozni s hogy mindezeknélfogva sem az állam sem a társadalom nem méltányolja és támogatja eléggé egyesületi ügyeinket és munkásságunkat. Pedig nagy és életbevágó nemzeti és tanítói érdekek és feladatok várnak a közel jövőben megoldásra (megyei internátus létesítése, a nyugdíj- s a népoktatási törvény revíziója, a szolgálati pragmatika létesítése, az összes tanítóságnak egyező erkölcsi és anyagi színvonalra emelése, a nemzetiségi és szociális ellentétek kiegyenlítésének folytonos és tervszerű munkálása stb.), melyeknek helyes és óhajtásunk szerinti megvalósítása az összes tanítóság egységét, egységes egyesületi szervezetben való tömörülését igénylik. cppen ezért egyesületünk tiz éves múltjának tapasztalatai is — véleményem szerint — kell, hogy arra ösztönözzenek bennünket, miszerint tőlünk telhetőleg munkáljuk a tanító egyesületek oly irányú gyökeres reformjának megvalósítását, mely e haza összes tanítóinak tömörítése s a lehetőségig egységes és nemzeti irányú munkásságának valóban előmozdítására, sőt megvalósítására szolgáljon. * „Éltünk rögös határain két genius vezet, . . . Remény s Emlékezet.“ Midőn egyesületünk múltjáról emlékezünk, egyúttal reménytől eltelve tekintetünk a jövő felé; reméljük, sőt hisszük, hogy — egyesületi életünk gyökeres reformja révén — Szatinár vármegye tanítósága már a közel jövőben osztatlanul, vállat-váll- hoz vetve, arra a magaslatra fogja emelni egyesületünket, melyen az szép hivatását teljes sikerrel fogja megvalósítani. Adja Isten, hogy egyesületünk húszéves jubileuma majdan a magyar nemzeti kultúra diadalünnepe s ekként a nemzeti társadalomnak is örömünnepe legyen! Hnt'ttlfßi Síintfar.