Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-04-25 / 4. szám
14 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ tanítását, ismerjék meg módszerét, figyeljék meg fegyelemtartását; szívjanak magukba minden jót, azt tartsák meg és hasznosítsák is. Ez bizonyára több eredményt biztosit, mint tíz mintatanítás, mert az arra utalt egyén a maga valóságában lát mindent és esetleges gyanúra vagy szemfényvesztésre gondolni nem lesz oka. Itt az 50%-re való egyezkedés. Végül ama mondására is felelek, hogy: „Az iskola kész tudóst, Írót, költőt, művészt, államférfit nem ad. Nem ad kész tanítót sem. Az élet, az a nagy gyakorló iskola, a hol mind ezek lesznek.“ Arany igazságok, miket csak bolond fejjel lehetne letagadni. Ezeket vallom és állítom magam is. De midőn azt teszem, kérdem: akadt-e olyan tudós, író, költő, művész, államférfi, ki az iskolából hozott ismereteit szigorú tanúlással, önképzéssel ne gazdagította volna s csak tisztán modelek után dolgozva lett volna naggyá? Ilyen bizonyára nincs, tehát tanító sincs, ki a képzőintézeti tanításnak csak az A B C-jénél állana meg. És mert ez így van és mert a mai tanítók tudnak is, akarnak is tanúlni és valóban tanúinak is: megismétlem, hogy a mintatanítások tartását sem szükségesnek, sem indokoltnak — a kivételes eseteket kivéve — nem látom. (Szatmár.) faltul* M,aJo». * Mi úgy látjuk, hogy mindkét munkatársunk egy véleményen van. Szentgyörgyi a mintatanítások tartását szükségesnek vallja; Paládi az ismertebb és nevesebb tanítók tanításának meghallgatását szükségesnek mondja. Mivel mintatanítás alatt a maga valóságában is mintatanítást értünk és nem holmi kényszerült erőlködéseket : az 507o-re való kiegyezés helyett nyilvánvaló a teljes kiegyezés. Ssfi-k. Módszeremről. Ha a 6 éves gyermeket „tanúlás“-ra és az evvel járó fegyelmezettségre (!) kényszerítjük, legalább is olyan könyörtelenséget követünk el, mintha a víg mókuskát megkötözve a mogyorócserjébe dugnók. A mókuskát ilyen kínzástól azonban ineg- védené humánus állatvédelmi törvényünk, de a piciny gyerek itt védelem nélkül marad, sőt a törvény intézkedésének örve alatt kényszerítjük szegénykét a nagyon sok esetbeu kifogásolni való dohos „tanterem“ nyűgét elviselni. A gyermek testi fejlődésének legfontosabb szaka a 6—9 év, ezek között pedig a hatodiktól a hetedikig a legértékesebb, a test és szellem pedig még a felnőtteknél sem fejlődhetik egy és ugyanazon időben. Éz olyan természeti igazság, mint a testek összeférhetetlensége. Az egyiknek gyarapodása a másiknak a rovására történik.
