Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-03-25 / 3. szám
8 tanügyi értesítő érthetetlenül kifejezést nyert, akkor a hon határain belől a szét- huzók által épített elkülönítő válaszfalak eltűnnének. A történelem a múltat tanítja. Nemzetünknek 1000 éves múlt áll háta mögött. E múlt ismertetése közben ébred a gyermek annak tudatára, hogy mai nemzeti életünk, alkotmányunk, a fennálló jogrend és műveltség hosszú küzdelmek eredménye, vagyis a múltból érti meg a jelent. Manapság a mindennapi élet küzdelmei, bajai annyira lenyűgözik az embereket, hogy egészen a jelennek és a jövőnek élnek, a múltak tanulságait figyelmen kívül hagyják, pedig hiába való törekvés az, mely a jövőre irányul a múltból merített böl- cseség és okulás nélkül. Korántsem azt akarom én ezzel mondani, hogy történelemmel kizárólag az ideális célt szolgáljuk, a gyakorlati élet követelményeire ne tekintsünk, hiszen már a gyermeknek is meg kell azt tanulnia, hogy küzdeni kell a kenyérért, de nem szabad szemünk elől téveszteni a népiskolai oktatás és nevelés legfőbb eszményét, mely nem egyéb, mint a gyakorlati és ideális élet hármóniája. Ez eszmény hangsúlyozása, a midőn az ideális életfelfogás mindenütt lazulni látszik, amidőn az egyéni becsület, vallási, polgári és hazafiui erény ápolása nem hoz kívánt eredményt, hanem az idegen, u. n. nemzetközi eszmék kezdik a könnyen félrevezethető nép lelkét ősi erényeitől megfosztani, — kétszeres erővel kötelességünkké teszik az utasításban kijelölt eszmék megszívlelését. Mert bizony szomorú állapot az, amikor a magyar ember nemzete hymnuszát sem akarja már ismerni. Az idegen tévtanok romboló hatásának útját kell állani, elő kell vennünk Magyar- ország ezeréves történelmét, mellyel a gyermekben erősebb nemzeti érzést kelthetünk, hogy érezze, hogy őseinek csak úgy lesz méltó utódja, ha az általuk vérrel áztatott földhöz, a haza földjéhez tántoríthatatlan odaadással és hűséggel ragaszkodik, érezze, hogy azok a nagyok, akik nemzetünkért, alkotmányáért, szabadságáért és jólétéért tenni, áldozni s ha kellett, meghalni is tudtak, az utódoktól tiszteletet és becsülést érdemelnek. Pusztán csak történeti tények, adatok nyújtása, időszámok felhalmazása, mint a történeti kézikönyvekben igen sokszor láthatjuk, a legelitélendőbb emlékezeti lomszaporítás, mire kár az idő, kár a fáradság, amit rávesztegetünk. A rendelkezésünkre álló anyagnak nagy terjedelme és az ezzel fordított arányban levő idő, mint parancsoló szükséget állítja elénk, hogy csak a történet legfontosabb tényeit és adatait véssük a gyermek emlékezetébe, alapot nyújtván, amire építve, a kitűzött célt megvalósíthatjuk. A „Tanterv“ az egyes korok jellemzését tűzi ki első és főfeladatul, arra is ügyelve, hogy a korokat és ezek hőseit ne csak háborúban jellemezzük, hanem és még sokkal inkább a művelődés, a béke építő munkájában, így akar életet öntetni a történelem tanításba, megértetvén azt, hogy nagy emberek ve-
