Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-12-25 / 10. szám
tanügyi értesítő 5 segíti. Munkád magasztos, a reád váró kötelesség sok irányban kiható messzi időre ! . . . Te vagy a nemzet jövőjének a megépitője. A nemzet legértékesebb kincse van reád bízva. Annak neveléséért, hü megőrzéséért felelős vagy Isten és emberek előtt. Te vagy az a Mentor, akinek hivatása megvédelmezni a nemzetet a népben az erkölcsi félrelépéstől . . . Buzgalmadtól függ jórészt, hogy becsületes, vagyont és embert tisztelő legyen a nemzedék. Ne feledd, hogy a más pályán élők közül a nép javáért idejét, erejét senki olyan mértékben jel nem áldozza mint te! Ezért büszkeség tölthet el! Igazi napszámos vagy, napszámosa a nemzetnek. Egyik jeles írónk az akkor még sokat éhező magyar színészt nevezte így, Jókai meg a tanítóra alkalmazta. Sokoldalról igénybe vett munkás vagy, aki önként is részt kér és részt vesz a nemzeti művelődést és jóllétet célzó munkából. Ha ezekért az anyagi jutalom késik s egyáltalán munkádhoz megfelelő arányú nem lesz, ne panaszkodj. Ne nyugtalanítsa lelkedet, ha mint állami iskolához bejutott tanítónak eddigi munkásságod évei a jelenre előnynyel nincsenek. Fojtsd magadba a keserűséget, ha látod, hogy a felekezeti gimnázium tanárát, ha állami lesz, azelőtti szolgálata a fizetásnél előhaladásra jogosítja, mig te e részben elveszted a múltnak munkáját teljesen.*) A szeretet ünnepén ne gondolj ezekre. Oszoljék el a csiig- gedés, a reménytelenség lelkedböl. Törje át azt az az ihletszerü lelkesedés, mely minden pályán sarkalója a törekvőnek. Gondolj az apostolok lelkesedésére és — szegénységére. Gondolj magasztos hivatásodtól hevítve a magyar hazára. Ihlesse meg a szeretet ünnepén az a varázserő: a szent szeretet hazafiu érzésedet s tegyen erőssé, edzetté, elszánttá a küzdelemre, a munkára! * * * E szakadozott gondolatok csak úgy tolultak önkéntelenül is, amint a megáradt patak szűk medrében „ütődik habra hab.“ A magyar tanítóság lelkületének kifejezése van talán ebben? Bizonnyal az. De nem azoknak a tanítóknak a hangulatát mutatja ez, akik szélsőségben mozognak, hanem azokét, akik higgadtan mérlegelnek és megfontoltan ítélnek. Ezeknek a felfogása az, hogy az az ország nem erős, amelyben az ilyen missziót teljesítő tanítóság s annak a java: az állami tanítóság ilyen helyzetben van. Ha igaz az, hogy a családok jólléte a községek jóllétét s ezek az ország erejét teszik, akkor a társadalom egy ilyen munkás, nagy csoportjának anyagi gyengesége, az egésznek gyengeségéből eredhet. Ha mi becsületes igyekezettel, józan élet és komoly munkásság mellett is alig tudjuk megkeresni a mindennapit szűkösen igen sokan, ez visszahatással van az egész társadalomra. *) Ezt ma már a szerző nem mondhatná; cikke a kultuszminiszter beszéde előtt kelt, amikor még hűen festette meg a rideg valót, Szerk.
