Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-11-25 / 9. szám
6 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ mes nagy gyűlését is, amidőn kimondotta, hogy a népoktatás állami feladat; a tanító köztisztviselő; az iskolák pedig közhivataloknak minősitendők. Ezt fogja erélyesen szolgálni az országos bizottság folyó hó 18-án tartott gyűlésének határozata is. Ezt az álláspontot foglaljuk el mi is és elvárjuk, hogy akik az államtól várják anyagi létök jobbra fordulását, iskolájuk tökéletesítését, azok ne őröljenek két malomban, vagy az idegenek malmán, hanam első kötelességöknek tartsák a vezetésökre bízott iskolák államosítását sürgetni annál inkább, mert az állami népiskolák Magyarországon adnak olyan vallásos nevelést növendékeiknek, mint bármely felekezeti iskola s emellett a nemzeti egység, a kölcsönös megbecsülés és szeretet magvát vetik el, az egyenlőség elvét szolgálják s a most különböző irányú népiskolákkal ébrentartott gyűlölködést a lakosok közt elosztlatják, az ország minden lakosának békés, nyugodt, boldog otthont biztosítanak. Mit mondjunk azokról, akik ezt nem akarják ? Azokkal szemben táplált érzésünket nem tárjuk föl; de állítjuk, hogy mai sorsukat megérdemlik. M. A néptanító társadalmi működése. Közelebb egy messze kiható jelentőségű miniszteri rendelet jelent meg, melyben miniszterünk — utalva a Magyar Gazdaszövetség szép és nemes feladatára — felkéri a kir. tanfelügyelőket, hogy a tanítóságot a Magyar Gazdaszövetség támogatására, gazdakörök, szövetkezetek stb. létesítésére, általában társadalmi munkásságra buzdítsák, egyben különféle rendelkezéseket tesz oly végből, hogy a rendeletnek minél nagyobb és mélyrehatóbb gyakorlati eredménye legyen. E rendelet a tanítóság részére újabb munkát és tágabb körű munkateret jelent. Én e rendeletet örvendetesnek tartom. Hogy miért: megkísérlem röviden megokolni. A magyar tanítóság — képzettségéhez s hivatása fontosságához mérten a társadalom összes hasonló fajsúlyú osztályaival szemben — az anyagi és erkölcsi elismerés tekintetében mindeddig rendkiviili hátrányban volt, abban van ma is. Ezt valljuk (és sajnosán érezzük is) mi, ennek hangoztatásával s hangos panaszainkkal töltjük meg évenként az országot, — eddig meg
