Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-10-25 / 8. szám
tanügyi értesítő 17 és ne követelőzzem, mert többet úgy sem kaphatok egy garassal sem ; ha lesz majd adnak. Úgy vagyok e tenger pénzzel, mint a fukar, naponként százszor is megolvasom és ott melengetem keblemen, mint a boldog anya drága magzatját s ha a válásra gondolok, szivem facsarodik és szemem könnybe lábbad. Pedig meg kell lenni, válnom kell arcom véres verejtékétől, mert nyakamon a hurok s annak annyi a vége, hogy minden hitelezőm tetszése szerint ránthat egyet rajta. Száz gondolatom támadt ez összegnek hitelezőim közt való szétosztására, de az utolsó minden előbbit összetört, hogy aztán magamat tovább én törjem, marjam. Hiába, a pénz szerelme, a lélek gyötrelme. Szeretem e nyomorult eszközt, pedig kínoz, gyönyörködöm benne, pedig bánt, tartogatom, pépig nem enyém. Kétség között vergődöm, mert ingatag vagyok és nem tudok jobbat cselekedni, mint tanácsért hozzád fordulni. Igazíts el, kinek fizessek: régi kosztadómnak, vagy az újnak, zongorámért, mely már néhai, vagy ruhát vásároljak, mert úgy nézek ki, mint egy ágról szakadt peregrinus? Egyéb dolgot nem sorolok fel. Ha leveled megérkezik, nyűgömtől biztosan megszabadulok. Gyors válaszod várja régi jó barátod N. N. 8-ik levél. Kedves Barátom! Köszönöm szives jóságod, igazán hálás vagyok érette, hogy e kétségbe esett állapotból kivezéreltél. Nem gondolkoztam az utasítás felett egy percet sem, hanem cselekedtem. így van ez jól. Nagyon, nagyon köszönöm, hogy megvigasztaltál s a jövő keresetforrásra irányítottad figyelmemet. Nem tagadom, hogy ebben kissé ügyetlen vagyok, de azt te tudhatod legjobban, hogy a dolgot nem szégyenlem s ha abból pénzt látok, szívesen fáradozom érette. Már elhatároztam, hogy a szent vakációban mit teszek. Pompás eszmém van s úgy vélem jövedelmem dús leszen. Határunkban egy áldott patakocska vonul végig, mely gazdagon meg van áldva piócákkal. Hát erre vetem rá magam és tudom istenem, hogy ha vérem árán is, de kihalászom őket egy lábig és piacra vetem. A dolog felől senkinek sem szólok, mert ösmerem az emberek kaján irigységét s félek, hogy még elibem kertelnének. Hogy ez uj üzletággal és sporttal mit profitiroztam majd a jövő levelemben beszámolok. Most isten veled, ölel régi barátod N. N. (Folyt, köv.)
