Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-10-25 / 8. szám
8 tanügyi értesítő alkalmazni. Figyelembe veendők a nép és gyermekek között elterjedt játékok, a helyi szólások, viszonyok. Igyekezni kell azon, hogy a gyermekek kedvvel játszanak, a tanító tulszigor nélkül vezessen, maga is élénkséget, jókedvet mutasson; a gyermekeket túlságosan ne kojlátozza, hanem csak okszerűen irányítsa, óvja, vezesse a nélkül, hogy eljárásában a gyermek kényszert látna; sőt adjon elkalmat arra, hogy erejük, akaratuk, ügyességük szabadon nyilvánulhasson. Kerülni kell a durvaságot, nyers parancsot, ezek helyet a barátságos biztatás, olykor tréfás szó használandó. Ajánlja s igen helyesen a tanterv, hogy a játékos tornázás mikor a gyermekek kifáradva nincsenek, énekkel s hazafias dalokkal kapcsoltassák össze. A rend és szergyakorlatoknak felölelt anyaga teljesen alkalmas arra, hogy a testrészeket és izmokat arányosan fejlessze s ez által a gyermekek a test fejlődésére nézve annyira fontos testi ügyességeket elsajátíthassák. A felvett anyag tanítására nézve kimerítő útmutatást nyújt, épen azért a vele való részletes foglalkozást teljesen fölöslegesnek tartom. Annál nagyobb szükségét látom azonban annak, hogy a tantervben és utasításban a testgyakorlás tanítására vonatkozó elvek megvalósithatásának és kivihetőségének kérdésével és mikéntjével bővebben foglalkozzunk. A múltakból merített tapasztalatom, — talán hozzájárul az én kishitűségem is — azt a kételyt támasztja bennem, hogy a kitűzött cél eléréséhez nem nyer az iskola az adott, igen szép utasításoknak megfelelő támogatást]; akkor pedig a tanító minden igyekezete, tudása s ügyessége mellett sem oldhatja meg a test- gyakorlás tanításától várható nagyfontosságu feladatot. A nevelés csak úgy felel meg feladatának, ha az egész embert neveli, tehát testet és lelket egyaránt, együttes, fokozatos és arányos fejlesztéssel; az pedig csak úgy lehetséges, ha a nevelésre fordítható időt a testi és szellemi nevelés közt helyesen, céltudatossággal, állandó folytonosság mellett megosztja. Az eddigi testgyakorlás az iskolában minden egyéb lehetett és volt, csak folytonos és céltudatosságnak megfelelő nem. Akkor lehetett elővenni, amikor arra kedvező idő volt, igy — amint tudjuk — a tanévnek csak igen kis szakára szorítkozott. Mintha bizony a test várhatna arra, hogy fejlődését az időjárás szeszélyeihez kössék. Tudják, hogy télen és rósz időben mozog a gyermek legkevesebbet s a szobában léteire van utalva, a mely körülmény el- puhulttá teszi s épen ilyenkor van legnagyobb szükség arra, hogy testének fejlesztésével a legkomolyabban foglalkozzunk. A helyett, hogy azt tennők, az iskolában is szellemi foglalkozásra szorítjuk a gyermeket, mert testgyakorlásra alkalmas helyiség nincs.
