Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-09-25 / 7. szám
16 TANÜGYI ÉRTESISŐ belőle az öreg iskola felügyelőt, hogy az, midőn magát egy sarokban, de kicsinyített alakban és teljesen élet hűen meglátta, majd hanyatt vágódott. Haragját az öregnek csilapitani még tudós direktorunk sem tudta. Gúnyt látott a diák munkájában és elhatározta, hogy példásan fogja büntetni. Nagy befolyású ember volt s elhatározásának érvényt tudott szerezni; év végével az én tanulótársamat a tápintézetből kitessékelte. Egy cseppet sem esett kétségbe; találékonysága itt is kisegítette. Felcsapott preparándistának és kitünően érezte magát. Eddig sem ölte meg a sárkányt, de itt éppen here életet élt. Sokszor hangoztatta: „én teljesen meg vagyok győződve, hogy a jelen állapotnál csak a tanítóság lehet jobb és mert ez igy van, nem fogom veletek végig kínlódni a három évet; a legelső kínálkozó alkalmat megcsípem s faképnél hagylak benneteket.“ Úgy tett, ahogy mondta. Búcsúnk érzékeny volt. Ő némi fölénnyel tekintett reánk, mi meg irigy szemmel ő reá. Mindazon által nem volt nagyon büszke, mert megígérte, hogy szerzett tapasztalairól, mely majd annak idején reánk fér, értesíteni fog. E végből velem állandó levelezésben lesz. Az én barátom igazat mondott, a levelezést vélem a legutolsó időkig fenntartotta. Ezen leveleket, melyek egy öreg tanító élményeiről tesznek tanúbizonyságot s melyek a tanítóság előtt is érdekkel bírhatnak — barátom beleegyezésével — szívesen bocsátom kartársaim rendelkezésére. 1-ső levél. Kedves Barátom! Itt volnék hát boldog Arábiában. Minő más élet, milyen más világ ez. Ti nem is képzelitek mennyi változatot nyújt e pálya s mennyi nemes cselekedetre serkentheti az embert. Iskolaszéki elnököm — a pap — igen lekötelező módon fogadott; sok jó tanácscsal látott el és kijelölte az utat, mely népem szeretetéhez vezet. Elfogadtam a bölcs útbaigazítást és írhatom Neked, hogy jövőre már nem csak tanító, de egy személyben orgonista is leszek. Nem vagyok valami nagy zenész, de jó hallásom kisegít a bajból. Kegyetlen sokat gyakorolom magamat, de meg is van az eredménye, mert már nem csak a köznapi énekekkel vagyok tisztában, hanem a vasárnapiak sem okoznak fejtörést. Az iskolában is megy a dolog csöndesen. Döcögünk napilap után; de hát, mint a papom mondta, ez most másodrendű kérdés, a fődolog a templom. Én szót fogadok és megyek e nagy tapasztalatu ember után. Kellemes állapotomat Csak az a gondolat zavarja meg néha,
