Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-09-25 / 7. szám
TANÜGYI ERTESITO 11 Velünk született nemesebb emberi tulajdonság, hogy a gyönge iránt részvéttel viseltetünk s a veszélyben lévőnek segítségére sietünk. A családi életben is észlelhető, hogy a természet gondos keze akként vezérli a szülői szeretetet, hogy az főleg a család legkisebb tagja felé irányuljon, akinek arra tényleg leginkább van szüksége. Hasonlóképpen mi, tanítók ezen közös vonások mellett — már állásunknál fogva is — akkor állunk természetes alapon, ha elsőhelyen szegődünk harcosaiul minden olyan védelmi mozgalomnak, amely a gyermekek ügyének felkarolására irányul. Mi nem tartozunk a társadalom ama csoportjához, amely egyszerűen divatos szállóigének tekinti a gyermekvédelem kérdését, hanem ismerve és átérezve annak mélyre ható jelentőségét, egész komolysággal emeljük fel szavunkat a minden oldalról veszélyeztetett gyermeksereg érdekében. Paradoxonnak, vagy legalább is merész állításnak hangzik, hogy az ártatlan gyermeksereg elsősorban a család, iskola és társadalommal szemben szorul hathatós védelemre, holott a természet rendje, isteni és emberi törvények szerint éppen ezek kezébe tétetett le a gondviselői szerep. Ismételten hangsúlyozom, hogy a gyermekek testi-lelki nyomorékságának előidézésében valóban része van mind a három említett tényezőnek. Gondoljunk csak arra, hogy a gyermekek testi fejlődésére, értelmi és erkölcsi állapotára a szülők egész .égi viszonya, erköl- csisége, vagy annak ellenkezője minő elhatározó befolyással bir és azonnal magyarázatát adhatjuk a folyton terjedő degeneratio s terheltség okai és következményeinek. Egészen bizonyos, hogy ezen okok előidézésére a mai modern társadalom fokozottabb mértékben nyújt alkalmat. Kérdem, hol maradnak ezzel szemben ama preventív gyökeres intézkedések, amelyek hathatósan gátolnák e társadalmi fekély tovaterjedését ? A most érvényben levő „tessék-iássék“ rendszabályok kevéssé mérséklik a statisztikákban kimutatott alkoholisták, gyenge- elméjüek, őrültek stb. folyton emelkedő kontingensét, amelyhez hozzájárul a törvényszéki bünkrónikák szerencsétleneinek sorozata, akik jórészt mind-mind a családi terheltség átkait nyögik. Mindezekből kitűnik, hogy mai berendezkedésünk s életviszonyaink mellett, a civilizatio szégyenére, az egyéni szabadság örve alatt orgiákat ülhet az animal brutum. Valóban, midőn az itt talán nem tul sötét színekkel ecsetelt egzisztentiákra gondolunk, akik a társadalom további mételyezöi leendenek; csaknem menthetőnek találjuk a spártai rendszert, ahol a Tajgetosz hegye végezte a társadalomtisztitó munkát. A család mellett magát az iskolát is olyannak jeleztem, amellyel szemben a gyermek szintén védelemre szorul Hogy e vád csakugyan megállhat, nem lesz nehéz bebizonyítanom.
