Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-09-25 / 7. szám
tanügyi értesítő 3 majdan élő polgári fiu-iskola működését. Minő lesz a növendékanyag, mely ezt az iskolát fölfogja keresni? Minő jövő elé állítja majd ez .az iskola a végzett növendékeit? Hasznára válik-e a polgári iskola tanítói pályára özönlő növendékeivel a népnevelés ügyének? Az egyenlőség, testvériség és nemzeti egység elve mit követelne az alsóbb fokú középiskoláktól? Az a növendék-anyag, mely a szatmárnémeti-i két kiváló főgimnázium mellett az itt szervezendő polgári fiu-iskolát fogja látogatni, bizonyosan selejtes lesz. A városi szülő — ha gyermekét itt taníttatni akarja — gimnáziumhoz fordul és ezzel taníttatja gyermekét mindaddig, mig az ott haladhat. Ha megakad: polgáriba fogja vinni. Szinte magunk elé képzeljük, hogy az igy kipróbált képességűek — mint a főgimnáziumokba nem való elemek — miként fognak a polgári iskolák termeibe áramlani, hogy majdan a magyar ipart és kereskedelmet fölvirágoztassák! A dolog eredményében még csak az a menyugtató, hogy ma a polgári iskolák ilyen növendékeiből képzett iparos vagy kereskedő nem lesz. Azok minden áron „hivatalnok urak“ akarnak lenni s lenézik a legszebb és leghasznosabb pályát, mely végre a magyar hazát koldus állapotából kiemelné, lenézik azt a pályát, hol mindenütt az egyéni arravalóság feltétlenül értékesül. No- hát Szatmár-Németiben nem az ilyen elemek céljaiért szervezik — ha szervezik — a polgári fiu-iskolát, hanem az ipari és kereskedői pályára alkalmas és tehetséges fiatalságért, kik idővel a reájuk háramló nagy feladatok betöltésére képesek is lesznek. Aki nem ilyen céllal adja gyermekét polgári iskolába, az nagyot botlik. Ezt pedig jobb előre tudni, mint elkésve. A polgári fiu-iskola növendékeit első sorban és főként ipari és kereskedelmi pályára nevelje. Ha ennek a céljának nem felelhet meg, hanem a középiskolák selejtes anyagának „úrrá“ nevelésére vállalkozik, úgy polgári jellegét és létjogosultságát elveszti. Ha az egyes polgári fiu-iskolák tanévvégi „Érte- sitő-“jének statisztikáit olvasgatjuk, arra a vigasztalan tapasztalatra jutunk, hogy a IV. osztályt végzett nővén-
