Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-06-25 / 6. szám
tanügyi értesítő 5 lizatiójának ideje. A népiskolára — mint a népszerűsítés egyik legilletékesebb faktorára — lényeges feladat háramlik e fönséges munkából. Minden nép lázas sietséggel igyekszik a szellemi és anyagi fölényt a maga részére biztosítani. Ha helyt akarunk állani a népek versenyében, mi sem vesztegelhetünk tovább tétlenül. Nemzeti tartalommal átitatott kulturális berendezkedésnek nézünk elébe előbb-utóbb, azért bölcs előrelátás megnyilvánulásának tekinthetünk minden oly intézkedést, a mely boldogulásunk létföltételeit a népoktatás fejlesztésében, a népmüveltség eme- lésébeen keresi. Ily messze kiható intézményes munkálatnak tartom én a kibocsátott uj tantervet és utasítást, mert abból a haladás, fejlődés üde szellője lengedez felénk. Különösen a természettudományi szakaszban nyilatkozik meg az a helyes irány, a mit röviden gyakorlatiasságnak nevezhetünk. Spencer világosan elénk tárja, hogy „a legtöbb ember élelmezésünkre, kényelmünkre szolgáló cikkek termelése, készítése s forgalomba hozásával foglalkozik. S vájjon a termelés, készítés s forgalomba hozatal sikere mitől függ? Nemde — a tárgy mivolta szerint — természettani, vegytani, természetrajzi tudományokban való jártasságunk fokától“ Az önfentartásra vonatkozó életbölcselet, az erő és anyag, az ok és okozat benső ismerete képesít bennünket arra, hogy arasznyi létünk számára a boldogulás eszközeit megszerezhessük. Ebből könnyen megállapítható, hogy a természettudományok tanításának gyakorlati célja a népiskolában más nem lehet, mint az, hogy a tanuló megismerje a körülötte lévő természeti tárgyakat, értse a szemlélete körébe eSő tüneményeket, mérlegelje józanul azok hasznát és kárát s tudja okosan felhasználni a természet áital nyújtott előnyöket. Eszményi cél az eszthetikai, erkölcsi és vallásos érzés felébresztése. A természet titkainak fürkészése közben, — látva az ott uralkodó szép rendet, törvényszerűséget — a tanuló jobb érzése kétségkívül áhítatra gerjed. A természet fönséges templomában még a fásult szív is imádattal telik meg a Gondviselő iránt, aki felruházza a mezők liliomát s gondozza az égi madarakat. Ruskin Írja, „hogy az ember azért rossz és boldogtalan, mert eltávolodott Istentől; s Istentől azért távolodott el, mert nem látja meg öt müveiben; ha tehát azt akarjuk, hogy az ember ismét jó és boldog legyen, a természeti szép szemlélete által vissza kell vezetnünk Istenhez.“ íme, bármely oldalról vizsgáljuk a természettudományokat, csak az a meggyőződés érlelődhetik meg bennünk, hogy a modern néptanítóra e tudomány népszerűsítése terén várnak a legszebb és legháládatosabb feladatok. Miként Antaeust Poseidon és Gaia fiát — mig az a földdel érintkezésben volt — senki le nem győzhette, mert valahányszor leteperni igyekeztek őt, édes anyja — a föld — újabb és újabb erőt kölcsönzött neki; úgy a magyar nép is a nagy természet, az anyaföld iránti vonzalmában, szereiében bírja legfőbb erősségét. A néptanító teendője az, hogy
