Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906-01-25 / 1. szám

tanügyi értesítő íi rendű szerepet szán. Nem lehet tagadni, hogy valamely tárgyról alkotott fogalmaink csak úgy lehetnek igazán hűek, ha azok bir­tokába érzékeink juttattak bennünket. A valóságos szemléletet pedig az iskola főképen sétáknak és kirándulásoknak mennél gyakrabban való rendezésével nyújtja a tanulóknak, így szól az utasítás. Ezért a tanítás minden fokán kiváló súlyt fektet az ily kirándulások rendezésére. Természetes, hogy ezen kirándulások rendezése csak a földrajztanítás kezdetén, a község és határa ismertetésénél lehetségesek a kívánt mértékben, azontúl pedig a nagy távolságok a közvetlen szemlélhetést egyenesen lehetetlenné teszik. Itt már a földrajztanítás főeszközéül a térkép, módszeréül pedig a térképen voló utaztató mód lép előtérbe. (Szatmár.) Vladár Ferenc. (Folytatása következik.) A tankötelezettség pontos végrehajtása. Amidőn közelebbről a vármegyei közigazgatási bizottságnak 3618—1905. számú határozatát olvastam, amely a tankötelezett­ség pontos végrehajtását volna hivatva dűlőre vinni; szomorú tapasztalataimnak egész raja ujult föl emlékemben. Tévedés azt hinni, hogy megfelelő ellenőrzés hiányában, a tankötelezettség pontos végrehajtása tárgyában kiadott rendelet­nek kellő foganatja leend. A községi elöljáróság vagy egyáltalán nem, vagy pedig hanyagul teljesiti ebbeli kötelességét — tiszte­let a kivételnek. — Az iskolaszéki elnökök legnagyobb része nem tulajdonit nagy fontosságot az isk. ügyre vonatkozó rendeletek­nek s a községi elöljárók ellen panaszt emelni a legkevésbé sem hajlandók. így hát a tanítóra háramlik az a háládatlan feladat, hogy a feljelentést az elöljáróság ellen vagy — uram bocsás — az iskolaszéki elnök ellen megtegye. Ezzel megkezdődik a viszály­kodás az elöljáróság és a tanító közt. Csakhamar belé vonatnak a gyűlölködésbe a községi lakosok is. Viszonzásul megindul a sok alaptalan vádaskodás a tanító ellen, ami mérhetetlen keserűséget okoz az ártatlanul meghurcolt tanítónak és temérdek alkalmatlanságot s haszontalan munkát zudit a felsőbb hatóság nyakára. Hogy minden panaszemelés nélkül pontosan legyen végre­hajtva a tankötelezettség, ajánlatosnak tartanám a következő el­járást : Tudjuk, hogy minden rendeletnek csak úgy van foganatja, ha a végrehajtás ellenőrzése azt nyomon követi. Adassák ki te­hát oly rendelet illetékes helyről, hogy a járási főszolgabirák minden évnegyed végén követeljék a tanítóktól a községi elöl­járóságokhoz, illetőleg az iskolaszéki elnökhöz három hónap le­forgása alatt beterjesztett iskolai mulasztások jegyzékének másod- példányait; úgyszintén követeljék azok eredetijét a községi, illetve körjegyzőktől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom