Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905-04-25 / 4. szám

tanügyi értesítő

3

ságát hálára kötelezi. A tanítóság működésének gyakorlati eredménye csak akkor lesz igazi, ha a közigazgatás hathatós támogatását nem kénytelen nélkülözni.

Mi ezért úgy érezzük, hogy szeretett vármegyénk népoktatása egy szép kornak küszöbére lépett.

M. F.

Az állami tanítók nyugdíjügyéről.*)

Az állami tanítókat — mint tudjuk — egy miniszteri rendelet az országos tanítói nyugdíj-intézet kötelékébe helyezte és ma is ott vannak, azaz vagyunk, ahol a nem állami alkalmazottak vannak.

Sokat foglalkoztunk mi ezzel a kérdéssel és még sem — eleget.

Az 1885. évi XI. törvénycikk az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról a 2. §-ban eképpen intézkedik:

„Az állami tisztviselőkkel, altisztekkel és szolgákkal egyenlőknek tekintendők azon tisztviselők, tanárok, az 1875. XXXI1. törvénycikk rendelkezései alá nem eső tanítók, altisztek és szolgák, akik a következő hatóságok- és hivataloknál vannak alkalmazva:

1., a kir. kormány igazgatása alatt álló közalapítványoknál :

2., az országgyűlés mindkét házánál ;

3., a kincstárból, vagy a kir. kormány kezelése alatt álló közalapból fentartott tanintézeteknél;

4., a fővárosi közmunkák tanácsánál:

5., a fővárosi rendőrségnél;

6., a m. kir. csendőrség legénységi állományában ;

7., az állami utaknál, a folyammérnökségnél, a posta- és távirda-intézetnél.“

Az 1875. évi XXXII. törvénycikk 2. §-a az 18G8. évi XXXVIII. törvénycikkre hivatkozik mely szerint bármely nyilvános népiskolában alkalmazott képesített tanítók az

*) Az állami tanítók országos egyesületének folyó hó 19-én t irtott közgyűlése elé volt terjesztve.