Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905-02-25 / 2. szám
ió TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Most egy ilyen dologról fogunk megemlékezni. S mielőtt ezt tennénk, kifejezzük ama reményünket, hogy nem lesz e megyében község, ahonnan a helyi viszonyoknak megfelelő mozgalom megindításáról rövidesen adatokat ne hallanánk. * Máramarosvármegye iparfejlesztő-bizottságának 1902. évi közgyűlésére irt titkári jelentéséből olvassuk az alábbi érdekes adatot: „iza községben házi iparként saját otthonukban sok száz család foglalkozik kosárfonással, kik 1900—901. évben több, mint 200 ezer darab szőlő-kosarat készítettek és adtak el körülbelül 40 ezer korona értékben, mig 1901—902. évben a huszti főszolgabírói hivataltól vett értesítés szerint 250—300 egyén foglalkozott kosárkötóssel, kik 250 ezer gyümölcsös, szőlő-szállitó, füles- és dobalakú, ruhatartó-, fás- és papírkosarat készítettek és adtak el közel 45 ezer korona értékben. E körülmény Izán jólétet teremtett. A község nagy birtokot vásárolt; tőkepénzzel rendelkezik; adóhátraléka nincs és ezek mellett mezőgazdasága is föllendült, — s mindez az egyszerű kosárfonó iparnak köszönhető.“ A huszti választókerület képviselője: Nyegre László, ki az országházban is — mint jegyző — igen figyelemre méltó tevékenységet fejtett volt ki, választókerületének fölboldogitását sem hagyta figyelmen kívül és kieszközölte a többi közt, hogy Iza község a kereskedelemügyi miniszter tárcája terhére megfelelő támogatásban részesüljön. Nézzünk csak szét mi is. Messze sem kell mennünk. Szatmárhegy tiszta magyar népe — mondhatni — Ínséggel küzd. Téli foglalkozása nincs. Ha nyáron a szőlőtulajdonosok zsírján nem szedi össze téli megélhetésének alapját, kész a veszedelme. Pedig értelmes, munkaszerető hegyi népünk állandó kenyérkereseti forrás mellett paradicsommá tenné a különben is felette szép fekvésű Szaimárhegyet, hol az úri nyaralók leszámításával minden viskóból a nyomor zord kietlensége borzad felénk, hogy a természetadta szép tájéknak kiáltó ellentétét: a nép elhagyatottságát állítsa szemeink elé Ugyancsak ezen titkári jelentésből olvassuk: „Hálával kell megemlékeznünk a kereskedelemügyi miniszter bőkezűségéről, melyet újabban 72.023/902. sz. rendeletével tanúsított, melylyel a telep épületére 630 korona segélyt adott és engedélyezett 235 drb szerszámot, J gyalupadot, 1 eszterga- padot teljes felszereléssel 1000 korona értékben, sőt ezek tetemes szállítási költségeit is elvállalta.“ „A kereskedelemügyi miniszter 28.674. sz. rendeletével felterjesztésünkre Gondics Mihály, Kosztra Konstantin és Prokop Vazul ifjaknak 300 korona segélyt engedélyezett, miből folyó évi október hó 1-től december hó 30-ig terjedő idő alatt
