Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905-12-25 / 10. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 19 kir. tanfelügyelőjéhez voltak hivatalosak ebédre azon céllal, hogy a kir. tanfelügyelőség és tanítóság egyirányú és célú munkálkodása mellett a kölcsönös szeretet, nagyrabecsülés mi­nél közvetlenebb tápot nyerjen a családi otthonban is- A vár­megyék népoktatásügyeinek kormányzását teljesítő kir. tanfel­ügyelőségek ridegségét nem egyszer hallotta felpanaszolni a nagy társadalom. Sőt maga a kir. tanfelügyelőségi hivatal szer­vezete is külön van választva a tanügy alkalmazottaitól- Szat- márvármegye kir. tanfelügyelője az ügy meleg szeretetétől át­hatva megtalálja a nyitját annak, miként lehet a nópnevelós munkásaiban a lelkesedést ébren tar'ani, a tanítóságot megbe­csülni és attól nagyrabecsűltetni. Minden alkalmas módot fel­használ arra, hogy a tanítói közszellem erősödjék. Az ebédnél elhangzott kedélyes pohárköszöntők fejeztek ki a lélektani igaz­ságot, hogy a kölcsönös megismerés éleszti a szeretet láng­oszlopát. Pestmegye uj tanfelügyelője A közoktatásügyi miniszter Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kir. tanfelügyelőjéül Mosdussy Imre, központi szolgál&ttételre beosztott kir. tanfelügyelőt ren­delte ki. Xngy Károly vezetéssel megbízott segédtanfeliigyelőt a vallás- és közoktatásügyi miniszter Szilágyvármegye kir. tanfelügyelőjévé nevezte ki. Szatmárvármegye tanítóságától nagy szeretettel körülvett tanfelügyelő érdemeit széles körben ismerik. A Széchenyi-Társulat a, „Szatmármegyei ált. tanítóegyesü­let" pénztárába a Tanügyi Értesítő költségeire két. ízben száz koronát, azaz 200 koronát utalványozott. Hálás köszönet érette. Karácsonyi ünnepély. A szatmári Kákóczy-utcai áll. fiú-és leányovoda meghívót bocsátott ki f. hó 22-én tartott legszebb sikerű ovodai karácsonyi ünnepélyen való megjelenésre. Az óvoda helyisége vendégekkel tökéletesen megtelt ugyannyira, hogy a kis szereplőknek alig maradt helyük. Kedves versek, párbeszédek, pásztorjátékok és tetszetős alkalmi jelenetek va­rázserővel hatottak a szülőkre. A szorgalmas óvónők méltán megérdemlik a legnagyobb elismerést fáradozásaikért. A szatmári állami elemi iskolák jobbmódú növendékei min­den évben megajándékozzák viseltes ruháikkal a ruhátlan tár­saikat. A gazdag és szegény közt kifejlődő benső szeretet mag- vát veti el az az iskola, mely a nevelésnél a jótékonyság gya­korlásának ezen legszebb módját kellő figyelemben részesíti. A felnőttek jótékonysága is megható az iskola szegényeivel szem­ben, azonban fölséges ünnepi hangulat szállja meg a gyermeki lelkeket különösen akkor, midőn egy-cgy gizdag gyermek ru­házza fel szegény iskolatársát és ugyanakkor vele lienső baráti frigyet is köt. Az ilyen jeleneteknek nyom ü örökösek a szi­vekben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom