Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-02-15 / 2. szám
Harmadik évfolyam 2 ik szám. Szatmár, 1904. j tanügyi értesítő. A .SZ ATM AR VARMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYE SÜLÉT* HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden hő 15-ik napján. Szerkesztő: KÓTAI LAJOS Bocskay utcza 12-ik szám Előfizetési dij egész évre 7 korona. Közlemények a szerkesztőhöz cimzendők. A Néptanítók lapja. Mostanában több hírlapi közlemény jelent meg a Néptanítók Lapjára vonatkozólag, melyek vagy a lap irányát és irodalmi értékét kicsinyeitek, vagy azt védelmezték: és többen úgy nyilatkoztak róla, hogy jobb volna, ha nem volna. Aki a lap hosszú életét ismeri, nem mondhatja róla, hogy hasztalanul ólt és hatása nem volt. Mig Környei János volt a szerkesztője, kincses bányája volt e lap úgy a fiatal, mint az idősebb tanítói nemzedéknek : nem lehet tagadni, hogy a Gy. I. szerkesztősége idejében a lap sokat veszített értékéből s majdnem minden számot tevő tartalom nélkül hirdetési lappá változott: hogy aztán ezt a szerkesztő egyénisége, vagy pedig az anyagi erő hiánya okozta-e, — annak az elbírálása most nem tartozik ide. Kétségtelenül áll azonban, hogy a lap a jeleidegi szerkesztőség vezetése alatt úgy külső, mint belső értékben nagyon sokat gyarapodott. Kzt azok sem tagadhatják el, akik akár személyes, akár más okok alapján a legszigorúbb bírálói a Néptanítók lapjának. Hogy a lap iránya - politikai tekintetben nagyon sok tanítóéval ellenkezik, azt egészen természetesnek kell tartanunk, mert olyan rosz- szul javadalmazott népes társadalmi osztályban, mint a néptanítók nagy tábora, sok az elégedetlen, sőt az elkeseredett ember is; azok nem úgy éreznek, nem úgy gondolkoznak, mint akiknek éjjeli álmát a virasztó aggodalom és nélkülözés nem lopja meg. Másrészről nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezt a lapot az iskoláknak az állam adja ingyen, hogy azzal úgy a tanítóknak, mint általában véve a népoktatásnak hasznos szolgálatokat tegyen; és mint ilyen, tanügy-politikai kérdésekben nem a tanítókat az állammal,’ hanem megfordítva, az állam kormányát képviseli a tanítókkal szemben. Lehet a szerkesztő akárki, a lap mindig a kormány nézetének és akaratának lesz szószólója, a mint az a dolog természetéből önként következik : és mert fel kell tennünk, hogy pl. a tanügyi kormány az orsz. közoktatási ügyek vezetésére a legjobb szándékkal vállalkozott, ellenben pedig tudnunk kell, hogy az igények kielégítésében csak bizonyos korlátok közt mozoghat: e lapnak nem lehet bűnül felróni azt, hogy más lapokkal szemben és kifele a kormány nézeteit képviseli, mint tették azt nem is olyan régen a „Senki lap- j á“-val. Ami a lap irodalmi értékét illeti, hát az sem olyan szegényes, az sem olyan silány, mint amilyen lenéző kicsinylés egyik-másik közle
