Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1904-11-15 / 9. szám

Harmadik évfolyam 9. szám. Szatmár, J9Ó4. nov. 15. ' TANÜGYI ÉRTESÍTŐ. A „SZATMÁUVÁKMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYESÜLET* HIVATALOS KÖZLÖNY Megjelenik minden hő 15-ik napján. Szerkes/.tő: KÓTAI LAJOS. Cocskarutcza 12-ik szám Előfizetési dij egész évre 7 korona. Közlemények a szerkesztőhöz cimzendők. A népoktatási törvény revíziója. Egy olyan kis lapocska kereté­ben, mint a mi Tanügyi Értesítőnk, bajos és talán felesleges egy olyan nagyobbméretü tárgygyal foglalkozni, milyennek már a népoktatási törvényt kell tartanunk, mely hivatva van, hogy nemzeti népoktatási ügyünket hosszabb időre szabályozza. Bajos azért, mert a tárgy alaposabb tanul­mányozását ez a szűk keret, magába sem fogadhatná; feleslegesnek lát­szik először azért, mert már eddig is annyi rostán ment keresztül, hogy ha vannak fogyatkozásai, bizonyára akadtak bíráló szemek, amelyek meg­jegyzéseiket írásba foglalták és ille­tékes helyre juttatják; másodszor azért, mert egy ilyen kis lapocska távol — nagyon távol áll attól, hogy a felsőbb régióktól meghallgattatást remélhessen, és igy könnyen meg­érhetnék, hogy hasonlóvá lennénk ahoz az emberhez, aki magával be­szélget. Hogy mégis megemlékezünk róla, azt kötelességünkké teszi az a tisztelet, melyet iránta tárgyánál fogva is ereznünk kell, valamint az érdek­lődés is, mely a majd törvényerőre emelkedő javaslat további sorsához nem csak mint tanítókat, hanem mint hazafiakat is fűz. Ha a tanító szemüvegén nézzük a javaslatot s annak azt a részét, mely a tanító anyagi jutalmazására vonatkozik és a mely a tanító mun­kaidejét meghatározza, fájó sóhajjal kellene letennünk a tollat és útba­igazító tanácsokat kérni a kegyel­mes uraktól, hogy egy intelligens embernek — ha ugyan a tanítókat szabad szeiénytelenség nélkül ebbe a rangba sorozni, — miként lehet 800 korona fizetésből megélni! De hát ismertem itt a vármegyében egy elő­kelő kálvinista földbirtokost, aki azt szokta volt mondani, hogy mig száz­ötven forintért kapok papot, addig nem ígérek kétszázat, és ezt a ne­mes elvet alkalmazta a kondás szer­ződtetésénél is. — Miért ne tehetné ugyanezt a törvényhozás a néptaní­tókkal ? Méltó a jutalom megállapításá­hoz a munkaidő meghatározása is, midőn azt mondja a javaslat, hogy egy tanító 36 órai munkánál többre nem kötelezhető, ami megfordítva, azt jelenti, hogy a tanító 36 órai ta­nításra kötelezhető ; mi ha igy igaz, akkor az is igaz, hogy ez a megha­tározás nagyon hasonlít II. Lajos ki­rályunk korából a pécsi püspök felső kabátjához, miről azt olvastam vala­hol, hogy kifordítva még szebb volt, mint másként. Aki a tanítótól 36 órai tanítást kíván, az először is nem tudja, hogy mit tesz naponta hat órát tanítani; másodszor pedig lehe­tetlenné teszi azt, hogy — amire a

Next

/
Oldalképek
Tartalom