Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-11-15 / 9. szám
Harmadik évfolyam 9. szám. Szatmár, J9Ó4. nov. 15. ' TANÜGYI ÉRTESÍTŐ. A „SZATMÁUVÁKMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYESÜLET* HIVATALOS KÖZLÖNY Megjelenik minden hő 15-ik napján. Szerkes/.tő: KÓTAI LAJOS. Cocskarutcza 12-ik szám Előfizetési dij egész évre 7 korona. Közlemények a szerkesztőhöz cimzendők. A népoktatási törvény revíziója. Egy olyan kis lapocska keretében, mint a mi Tanügyi Értesítőnk, bajos és talán felesleges egy olyan nagyobbméretü tárgygyal foglalkozni, milyennek már a népoktatási törvényt kell tartanunk, mely hivatva van, hogy nemzeti népoktatási ügyünket hosszabb időre szabályozza. Bajos azért, mert a tárgy alaposabb tanulmányozását ez a szűk keret, magába sem fogadhatná; feleslegesnek látszik először azért, mert már eddig is annyi rostán ment keresztül, hogy ha vannak fogyatkozásai, bizonyára akadtak bíráló szemek, amelyek megjegyzéseiket írásba foglalták és illetékes helyre juttatják; másodszor azért, mert egy ilyen kis lapocska távol — nagyon távol áll attól, hogy a felsőbb régióktól meghallgattatást remélhessen, és igy könnyen megérhetnék, hogy hasonlóvá lennénk ahoz az emberhez, aki magával beszélget. Hogy mégis megemlékezünk róla, azt kötelességünkké teszi az a tisztelet, melyet iránta tárgyánál fogva is ereznünk kell, valamint az érdeklődés is, mely a majd törvényerőre emelkedő javaslat további sorsához nem csak mint tanítókat, hanem mint hazafiakat is fűz. Ha a tanító szemüvegén nézzük a javaslatot s annak azt a részét, mely a tanító anyagi jutalmazására vonatkozik és a mely a tanító munkaidejét meghatározza, fájó sóhajjal kellene letennünk a tollat és útbaigazító tanácsokat kérni a kegyelmes uraktól, hogy egy intelligens embernek — ha ugyan a tanítókat szabad szeiénytelenség nélkül ebbe a rangba sorozni, — miként lehet 800 korona fizetésből megélni! De hát ismertem itt a vármegyében egy előkelő kálvinista földbirtokost, aki azt szokta volt mondani, hogy mig százötven forintért kapok papot, addig nem ígérek kétszázat, és ezt a nemes elvet alkalmazta a kondás szerződtetésénél is. — Miért ne tehetné ugyanezt a törvényhozás a néptanítókkal ? Méltó a jutalom megállapításához a munkaidő meghatározása is, midőn azt mondja a javaslat, hogy egy tanító 36 órai munkánál többre nem kötelezhető, ami megfordítva, azt jelenti, hogy a tanító 36 órai tanításra kötelezhető ; mi ha igy igaz, akkor az is igaz, hogy ez a meghatározás nagyon hasonlít II. Lajos királyunk korából a pécsi püspök felső kabátjához, miről azt olvastam valahol, hogy kifordítva még szebb volt, mint másként. Aki a tanítótól 36 órai tanítást kíván, az először is nem tudja, hogy mit tesz naponta hat órát tanítani; másodszor pedig lehetetlenné teszi azt, hogy — amire a
