Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-06-15 / 6. szám
tanügyi értesítő. 5 sadalmi tényezők követtek el. Ha pedig már elkövették, azon módozatokat, melyeknek segítségével a bajt enyhíteni, gyógyítani és idővel egészen el is tüntetni még mindig nem késő. Szükséges ez, mivel a mi tanitói es nevelői ténykedésünk és buzgalmunk a társadalmi kérdés megoldásánál csak úgy fog birni el nem enyésző hatással, ha minden társadalmi tényező s különösen: a tanitói osztálynál illetékesebbek is, nem várva, hogy a baj gyógyíthatatlanná váljék, hanem gyorsan munkába állanak, s igyekeznek az összes társadalmi tényezők részéről összevágó munkaprogramot létre hozni a baj lokalizálására és meggyógyitására. Óriási munka ez! Nem egy két évre szóló. De azért akarattal, jól kitervezett céllal mégis megvalósítható. Különösen akkor, ha mindnyájunkat megszáll azon tudat és szent lelkesedés, hogy nyomorgó embertársaink, testvéreink békés megélhetéséért szállunk síkra. Lássuk tehát: A szocializmus hazája Anglia. Ott született a XVIII. század második felében. Oka ennek az volt, hogy az ipari munkák elvégzésénél Anglia, mint a technika terén legelőre haladottabb állam, gépeket kezdett alkalmazni. Ez által ezer és ezer ember, addig saját keze munkája után élő egyén vált fölöslegessé és szorult ki a műhelyből. Természetes, hogy ezek kereset hiján, vagy nem oly kereset mellett, milyet azelőtt élveztek, elégedetlenkedni kezdettek. Elégedetlenségüknek népgyüléseken hangos kifejezést is adtak. Későbben látták, hogy ügyükkel a vezető társadalmi osztályok keveset törődnek, erőszakosságokra is vetemedtek. Midőn a baj komoly alakot öltött, kezdtek egyes befolyásos emberbarátok az ügygyei komolyan foglalkozni. így Marx Károly felállította a maga szociális tantételeit. Oven Smith Ádám s más gazdag gyárosok leszállottak a munkások közzé s a mai napig is a szociálisták között igen kelendő jelszavuk: „Minden ember egyforma“ alapján közös munkástelepeket alapítottak. Ezeknek munkája és haszna is a közt illette volna meg. De a mint a megtörtént tények bizonyítanak, a gyárak és az elvek, melyekre ezek fektetve voltak, sorra buktak. Megkezdték mások, a franciák s különösen a németek más alapon tárgyalni a modern szocializmus kivihetőségét. De hogy mily eredménynyel, elég ha rámutatok arra, hogy több mint egy század múltán sem vagyunk e tudományban előbbre haladva, mint voltunk akkor. Annyit mégis konstatálhatunk, hogy a tiszta, hamisítatlan és keresztényi erkölcsökön nyugvó elvek elfajultak. Különösen a franciák voltak azok, kik a szocializmus eredeti s fenkölt elveit kiforgatták eredetiségükből s tanításaikkal oly terekre kalandoztak, a hol nemhogy ösz- szetömörülést és emberszeretetet teremtettek volna, hanem gyülölséget, átkot és rombolást terjesztettek az emberiség között. Nálunk a szocializmus nem régi keletű. Hozzánk a nyugat-európai államokból az idegen ipari munkások hozták be s oly mértékben terjedt, mint a hogy szaporodtak a gyárak és egyéb ipartelepek. Hozzánk a szocializmus — eltekintve egy pár emberies vonásától — már megfertőzött alakjában jutott. Az itteni szocialista vezetők nem arra törekednek, hogy a munkás nép érdekei védelmet találjanak, az emberi munkaerőt kizsákmányolni akarókkal szemben. Nem arra, hogy az összes társadalmi osztályok az igazság és jogrend keretein belül boldoguljanak. E helyett törődnek első sorban személyes érdekeikkel s e közben oly tanokat hirdetnek, melyek alkalmasok a polgári rend, isteni erkölcs és állami tekintély szétrobbantatására. Ebben rejlik azon veszedelem, mely békés földmivelő népünket s általában társadalmunkat fenyegeti. Addig mig a szocializmus mostani elfajult keretében megmaradt az iparos városok falai között, addig mig egy-egy ellentétet munkás és munkaadó között egy-egy sztrájkkal elintézhettek, nem tűnt fel a veszedelem nagysága. Másképen áll a dolog, ha látjuk, hogy az államot nagy részben alkotó földmivelő nép léte, Istenben és a törvények erejébén vetett hite rendül meg. Hogy az ipar terén a szocializmus és annak gazos tanai termő talajra találtak, talán még érthető. Régen elmúltak azon boldog idők, midőn az ipari, mun
