Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903-01-15 / 1. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

5

melléklendők — szintén annyi; igy a pénztárban 1902. deczemberben nem volt egy fillér sem. Hátralékos dij a tagoknál 36 korona; ezután fizetnek nevezetesen 1902-ről; Kölesei Rudolf, Szancsek Dániel és Fazekas Lajos; 1901-ről Szappa- nosné és Székely Mária; 1901 — 1902-ről Szabó József, Simái Lajos és Leiteregg Lujza; 1900—1992 Halmi János; 1899 1902 tehát öt évről, Longin Péter.

Mivel egyesületi életünknek az anyagi ügyek rendezése, rendben tartása szintén egyik erejét képezi, felkérem a másik két kör elnökét és pénztárnokát, hogy a hátralékosokat tagsági dijaik befizetésére rövid határidő alatt szólítsák fel, aztán bármilyen lesz az eredmény, számadásaikat 1903 decz 31-ig állítsák össze és további eljárás végett küldjék be hozzám, hogy igy anyagi helyzetünket valahára tisztán és egészen ismerhessük.

Szatmár, 1903.. I —14.

Kótai Lajos,

egy. elnök.

Levelek.

i.

A „Tanügyi Értesítő“ decz. 15. számában megjelent s nekem, valamint az egyesület tagjainak szóló becses _ üzenetét most már tudomásnl veszem. Es hogy mindazáltaí soraim részére egy kis he- lyet kérek, oka az, hogy a magam felfogását és eljárását is megvilágítani akarom, annál is inkább hogy világosan kitűnjék a mi szatmármegyeij vidéki tanítók felfogása az oly nagy kavarodást szült fizetés, rendezési ügyben. Abban, Hogy az állami tanítót, kinek vállait már eddig is roskadásig terheli a sok fontosabbnál fontosabb teendő, melyek előreláthatólag még szaporodni is fognak, de melyeket daczára nyomorult anyagi helyzetünknek, becsülettel megoldottunk eddig is, és akárhogy lesz, a mig csak bírjuk, teljesíteni fogjuk ezután is, a megváltozott viszonyok között 500 forint sem elég, hogy a tanító nyugodtan dolgozzék ; s a mi megilleti az írnokot, őt is megilleti, szolidárisak vagyunk az ország összes állami tanítóival. Ezen száraz tény konstatálására és szerény óhajtás kifejezésére, valamint a részünkről is megteendő higadt és hozzánk méltó lépések megtételére óhajtottuk volna a közgyűlést. Hogy három érdemes kartársunk fent volt, s különösen ha mindnyájunkat képviseltek, megnyugtat ben-, nünket, mert mégis láttáik kartársaink, — az ország áll. tanítósága, hogy mi is élünk.

Ami a túlzásokat, követeléseket és p i- ros n y a k k e n d ő f é 1 e k e t illeti, távol állanak s szatmármegyei nemcsak állami, hanem összes tanítók Nem szorultunk és okot sem adtunk reá soha, hogy e tekintetben kioktatást nyerjünk Ismerjük az „illik“ nem „illiket“ mindenkivel, annál is inkább felsőbb hatóságunkkal szemben.

Hogy akadtak tanítók (azok sem voltak államiak) kik tulheveskedésükben meggondolatlanul s nyíltan mondom • elég rosszul, piros nyakkendőtéléket em- legatiek — nem lehet komolyan venni, mert ha igy. lenne.; közöttünk — baj lenne, mit idejében ki kell irtani Az ily és szrájkszerü kijelentések — nem tanítókhoz méltók, kiknek nem népfertőzés, hanem népnevelés a mesterségük

Már most a fizetésrendezés ügyében ezentúl mit kell tennünk? Egyelőre semmit Ha a magas kormány részünkre jót fog javasolni, bizton hihetjük, hogy esetleg Makain kiviil, az összes képviselők meg fogják szavazni

De ha meglesz — akkor — a mikor, újból kérem az Elnök urat. vagy a választmányt, vagy a rendkívüli gyűlést összehívni, hogy 1-szer magunkról minden karakterünkkel össze nem férő gyanút eloszlassunk és tőlünk távol tartsunk, 2-szor a . nyert előnyöket illetékes helyeken meg is köszönjük. Marosán Kornél.

11.

Tisztelt Szerkesztő Ur! Nem titok, de ha az volna is, e lap olvasói közűi többen tisztában vannak azzal, hogy a Tanügyi Értesítő közelebbi számában r. r. jegy alatt küldött üzenet nekem szól.

A szerkesztői üzeneteket nem szokás ugyan szóvá tenni s nekem sem volna szavam, ha az említett üzenet a lap