Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-04-18 / 4. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5 Most már, mondhatja valaki, a fenti gondos és körültekintő rendelkezés nyomán, vígan száguldhatnak a tanitó-testűletek a jobb iskolai élet fönséges czéljai felé. — De vájjon száguldanak-e ? — ez a kérdés. Sietni ugyan nem sietünk és a rohamos cselekvés szüksége nem is forog fenn, mivel nem kötelesség-mulasztás pótlásáról, de uj, eddig ismeretlen kötelességek teljesítéséről van szó. Itt tehát a munka megkezdése és annak szerencsés kezekkel való következetes gyakorlása a fő. A bökkenő azonban épen ezen a ponton a legszembetűnőbb. Minden útbaigazítás daczára, a komoly munka megkezdésének fonalát sehogy sem tudjuk megragadni, vagy ha sikerül is pillanatra az aktiv cselekvés fonalát kezünkbe venni, a megragadott fonal csakhamar elszakad s a visszaesés ingoványába merülünk el. — Nem nehéz belátni, hogy itt a hiba első sorban az értekezletek irányításában — másodsorban a testületi tagok felszínes gondolkozásában és harmadsorban abban a sajátságos és sajnálatos körülményben rejlik, hogy a tanító-testületek e téren kifejtett munkásságuk komolyságában nem tudnak, vagy nem akarnak hinni. Nem alapnélküli vád ez, amit mondok, de tapasztalatok utján szerzett igaz meggyőződésem tartózkodás nélküli kifejezése. A havi értekezletek vezetése mély belátást és nagy tapintatot igényel. Tervszerű foglalkozással ellátni a testületet, első sorban a testület vezetőjének a tiszte. Az iskola világitó oszlopa itt tündökölhet csak igazán! Amely világitó oszlop nem tud, vagy nem akar tündökölni, az bizony önkénytelenül bár, de tehetetlensége szomorú árnyékát veti a vezetése alatt álló iskolára. Viszont be kell ismerni, habár az iskola vezércsillaga a legszebb fényt lö- veli is szét, a mély sötétséget nem képes eloszlatni, ha az apró csillagok fényével nem egyesülhet. Az apró csillagok pedig ritkán vannak funkczionáló kedvükben. íme egy testületi jegyzőkönyvből vett világos példa: „1. Az elnök felhívja a testület tagjait, hogy mondani valójukat adják elő. — Szólásra ezúttal senki sem jelentkezett s igy tárgya a gyűlésnek nem volt. K. m. f. stb.“ A felhozott példa — látszatból Ítélve — unikum ugyan, de hány, meg hány jegyzőkönyv kerül a kir. tanfelügyelőséghez, amely tartalomra nézve azonos a szóban levő jegyzőkönyvvel. Szóval, pontosan gyűlésezünk minden hónap végén és következetesen igen keveset, vagy épen semmit sem csinálunk. Nincs mondani valónk, nem látjuk a fát az erdőtől. Abból á tartalmas könyvből, amely a gyermek utján áll előttünk, nem tudunk olvasni. Pedig, ha figyelő és gondolkozó képességünket rendeltetése szerint foglalkoztatni akarnék, az üdvös dolgok sokaságátjuttathatnánk dűlőre a havi értekezleteken. Hiszen épen az iskola az a tág mező, amely felette bő legelővel látja el a szolgálatában álló elméket. Ami keveset a havi értekezleteken dolgozunk, az sem jelent egyebet, mint sikerekben igen-igen szegény küzdelmet. — A testületi gyűléseken hozott határozatok kötelező erejét senki sem respektálja. Határozatokat hozunk, hogy legyen mit áthágni, vagy épen semmibe sem venni. Még az egyhangúlag hozott határozatok sem érvényesülnek a gyakorlatban. Sőt tovább megyek s azt mondom, hogy a tan- felügyelői látogatások alkalmával szóvá tett útbaigazító megjegyzések is csak elvétve nyernek gyakorlati érvényesülést. Ami jót tapasztalt a kir. tanfelügyelő a múltban, annak örömmel adhat ismételten kifejezést a jelenben; a mit pedig kifogásolt a múltban, ha figyelmét a dolog lekötötte, azt jóakaratu tanácsa kíséretében ismét kifogással illetheti a jelenben. És ez mind nem engedetlenség vagy illojálitásból történik igy, de a konzervativizmus jármától nem tudunk szabadulni. Elismerjük a jót, de követésére nincs elég erőnk. Nem csoda hát, ha a testületi gyűléseken kifejtett munkásságuk komolyságába vetett hitünk meginog s a paragrafusos kötelesség-teljésités határát túl lépni nem tudjuk, avagy még ezen kötelesség-teljesítés határain is innen maradunk. Jelentékeny befolyással van a havi értekezletek sikerére a jegyzőkönyvek jóváhagyása is. Ha X azt mondja, hogy fehér s ezzel nemben Y a fehéret feketének látja, a többség dönt. De ha történetesen a többség akarata az igazgató
