Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-03-15 / 3. szám
9 tanügyi értesítő melyben a tanitók házánál teendő alapítvány megajánlását kérte. Ezt á kérvényt a kir. tanfelügyelőséghez beterjesztette. A kir. tanfelügyelőség teljes tudatában volt annak, hogy a vármegye jelenlegi pénzviszonyai közt képtelen egy ilyen összegnek a megajánlására, ezért előző eszmecsere és megbeszélés után a beadóit kérvényt azzal a véleményezéssel terjesztette be a közigazgatási bizottsághoz, hogy a vármegye azt az 500 korona jutalmat, melyet évenként a kiválóbb tanitók jutalmazására szavazott meg, s melyet 1901. évtől kezdve ki nem adott, fordítsa a kérelmezett alapítvány létesítésére mindaddig, mig a 4000 korona be nem lesz fizetve. A véleményt a köz- igazgatási bizottság elfogadta, az alapítványt megajánlotta s még csak a belügyminiszteri jóváhagyás áll hozzá, hogy az ige egészen testté váljék. Lehet, hogy akadnak sorainkban, kik ha nem nyíltan, de titkon megteszik a megjegyzést, hogy ime tehát az alapítványnak a tanitók jutalmazására szánt összegekből kell megszületni. De legyünk körültekintők és valljuk be, hogy ez a 4000 korona igy is a tanitók jutalmát képezi, hiszen a mi fiaink fogják élvezni mindenkor; — legyünk őszinték és ismerjük be, hogy magunkra hagyatva, beláthatatlan idő kellett volna ez alapítvány összehozásához és mennyi házalás, mennyi kéregetés! Aztán van még egy hasznunk; az, hogy a tanitók házával nagyjában igy végeztünk, nagyobb erővel és több bizalommal foghatunk egy másik régen emlegetett czélunk megvalósításához, ahoz, hogy a vármegyében, talán éppen Szatmáron, — egy internátus első alapköveit megkísértsük összehordani. Hála és tisztelet azért vármegyénk szeretett főispánjának, a közig, bizottságnak, mint a kir. tanfelügyelőségnek a jóindulatért, melyet a vármegyei tanitók iránt az alapítvány megteremtése által kitüntetni kegyesek voltak. Legyen ez alapítvány egyúttal a tanítókra nézve mindenkor figyelmeztető emlékoszlop, hogy a nemzeti közművelődés szolgálatában igyekezzenek a leghasznosabb munkát teljesíteni. Még azt említem meg, hogy a tanitók háláját a gyűlésen Bodnár Gy. s.-tanfelügyelő ur volt szives tolmácsolni s hogy az alapítványért idővel csak azok pályázhatnak, kik az Eöt- vös-alapnak tagjai; és kívánom, hogy kik valaha élvezik, legyenek méltók a jutalomra és ne maradjanak érte adósok azok emlékének, kik ez alapítványt összehozták, legkevésbé pedig a mi szí retett hazánknak. Indítványomról. A múlt évben Szatmáron tartott közgyűlésünk elé egy indítványt terjesztettem, melyben határozatot kértem arra, hogy egyesületünk Szatmáron internátust létesítsen, melyben tanítóknak középiskolákban tanuló gyermekei mérsékelt árért, esetleg teljesen ingyen lakást és élelmezést nyerjenek. Az idő előrehaladottsága, valamint a tagok kimerültsége és ebből folyó türe'metlensége miatt e. fontos indítványt nem indokolhattam meg úgy, a mint szerettem volna, azért, de meg az eszme népszerűsítéséért is, jónak látom ezen mindnyájunkat szorosan érintő kérdést e helyen is felvetni és az ügy érdekében minél több hozzász lást provokálni. Az indítvány czélja világos. A mi az indítványozásra ösztönzött, nem más, mint azon meggyőződés, miszerint azzai kartársaim jólétét s ez alapon a szoros
