Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903-01-15 / 1. szám

2 tanügyi értesítő íme ez okmány tartalma nem igényel semmi magyarázatot; annak a jóindulatnak hivatalos kifejezése az, mit Királyi Tanfelügyeló'nk hosszú pályafutása alatt a népoktatás mun­kásai iránt úgyis mint hivatali főnök, úgyis mint ember, mindenkor tanú­sított. Ez a jóakarat biztosit arról, hogy az értesítőt a jövőben ilyen dajkálkodás mellett, nem kell a csen­des kimúlástól félteni, mivel annak élete anyagilag biztosítva van. De midőn a jóakaratu támogatásért leg- hálásabb köszönetünk nyilvánítjuk, egyúttal nekünk tanítóknak nem sza­bad felednünk, hogy e lapocska összetartó kapocscsá csak akkor lehet, ha közleményeinkben azon eszméket, elveket és érdekeket szol­gáljuk, melyek nem elválasztanak, hanem egyesítenek; és szolgáljuk olyan modorban, mely a hivatali tisztességet kellemetlenül, s a közös érzékenységet bántóan nem érinti. Felfele tisztelet, egymás iránt kímélet, közös czélunkért e lap szín­vonalának emeléséért pedig mélyeb­ben járó buzgalmas munka legyen a jelszavunk, s akkor lapunk egy nagyobb czél szolgálatában hasznos szolgálatot fog teljesíteni. Tantestületi tisztelgés. Az állami elemi iskola tantes­tülete örömmel ragadta meg az al­kalmat, hogy az újév alkalmából, annak a tisztelettel párosult szere­tetnek adjon kifejezést, mely a tantestületet K o v á t s Béla kir. tanfelügyelővel szemben áthatja. A tisztelgő tantestületet igaz­gatójuk Mihály Ferencz vezette, ki a következő üdvözlő beszédet mondta; Nagyságos kir. Tanácsos, kir. Tanfel­ügyelő Ur ! Az újév alkalmából nem csupán a hivatalfőnök iránti tisztelet kifejezése ve­zérelt Nagyságod elé bennünket, hanem a nemes szivü bölcs vezérhez csatoló szeretetünk is. A népnevelés a mi hazánkban nagy kötelességet ró ránk. A népnevelés fela­data e haza polgárait igazán boldogokká nevelni, és a hol még nem magyarok, igazán magyarokká tenni a Kárpátok bérczeitől le Adriáig, minden áron, lanka- dást nem ismerő kitartással, követke­zetesebben, mint történt ezer éven át, mely nagy idő alatt a bennünket körül­övező »vasgyürü« megizmosodott s ál­lamunk belső alakulása is nagyon kívá­natossá tette, hogy egy Wlassics, a leg- njmzetibb közoktatásügyi Minister, a mi Kegyelmes Urunk biztos kézzel jelölje ki az egyenes utat a magyar állam fölbol- dogitására, a nemzeti állam megvalósítá­sára s ezen utón a bölcs vezér a küzdők élére álljon. Az állami iskolákban —- szeretett Ministerünk intézkedései alapján — a vallás erkölcsi nevelésre minden felekezet érdekét kielégítően gondot fordítanak az állami tanítók és a hivatott hitoktatók ; a gazdasági isin. iskola és ifj. egyesületek műüödhetésével pedig a magyar állam érdekeit a kultúra munkásai teljes mér­tékben és minden tekintetben előmozdít­ják. Úgy vannak itt a növendékek az iskola falain belől, mint azonkívül az életben a polgárok : vegyesen. Mi —- áll. tanítók — a mai szervezetű vallásos nevelést adó áll. népiskolák működésé­ben látjuk kidomborodni a népnevelés leghelyesebb irányát, melyen haladva ezen ország minden növendékét kölcsö­nös szeretetben, választó fa'ak nélkül lehet magyarrá nevelni. Nagyságod érde­mei nagyok e nagy vármegye népoktatá­sának hosszú és eredményekben gazdag kormányzása alapján. De úgy Kegyelmes Urunk és tevékeny Tanácsosa, valamint Nagyságod fáradozásának a szatmári álla­mosítás a legfényesebb eredménye az ország keleti részén ; ebből hosszú idő­kön át hazafias felbuzdulást szerezhetnek az ország keleti felének kulturális nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom