Tanügyi Értesítő, 1902 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1902-10-15 / 1. szám
4 tanügyi értesítő talán szigorúbb hangon jóra inti; ki nem fél hibánkat szemünkbe mondani és elég merész, hogy hiúságunkat nemcsak ne legyezgesse, de határozottan ostorozza: az ilyen kartársat nem szoktuk szerető kartársnak tekinteni. Az ilyen kartárs a mi felületességhez szokott lelkűnkben ellenség. Én kívánom, hogy egymás gyöngéi, hibái iránt legyünk elnézők, ha ezt a közösen szolgált ügy úgy kívánja ; de nem szeretem, ha akár az én hibáim, akár a mások gyöngéi az ügy hátrányára takargatva lesznek. A feddeni, dorgálni is kész kartársi szeretet előttem az az érzelem, melytől nyugodtan várhatom a legjobbat s mely előtt tisztelettel emelek kalapot. Minthogy pedig az ilyen kartársi szeretet egyik lényeges feltétele a testületi szellem felépülésének, ne mulaszszuk el egymást és magukat a kartársi szeretetre nevelni. Hogy valaki egyénileg önálló-e s hogy valaki tud-e olyan kar társi sze- retetet ápolni szivében, a milyen az egyesületi élet tökéletesítésére okvetlenül megkivántatik, az az illető egyén cselekedeteiből, munkáiból ítélhető meg legbizonyosabban. Egyesületi életünk mezején mindenki számára ki van szabva a munkatér. Egyiken úgy, mint a másiken fontos tennivalókra találunk. Ha e teendőket mindnyájan híven elvégezzük és feldolgozatlan anyag, félbeszakadt munka egyikünk után sem marad, akkor egyesületi életünkön valami kedves összhang vonul át, mely újabb tevékenységre sarkal és biztos sikerre sikerre vezet. Ha a munkát nem elfogadjuk, elszenvedjük, hanem mindnyájan kérjük, követeljük, akkor minket a munkásság szelleme vezet. És mig igy értelmezve az egyesületi munkásságot, működésünk a kívánt sikert okvetlen eléri és belül megelégedést, rendet, komolyságot teremt, kívül elismerést, tiszteletet parancsol • addig a munkátlanság, illetőleg a kényszer- munka belül rendetlenséget, kapkodást és elégedetlenséget szül, kívül pedig az érdeklődők elhidegülését, a hidegek megvetését fogja eredményezni. Ha tehát valamely egyesület munkás életet akar élni és nem kíván az ismeretlenség homályában maradni és a feledés tengerébe merülni, akkor annak tagjai között ápolnia, fejlesztenie kell a munkakedvet, az ügyszeretetét. Egyénileg önálló, valódi kartársi szeretetben élő és önzetlenül munkás tagok biztosíthatják egyedül valamely egyesületben a testületi szellemet. Hogy szatmármegyei ált. tanitó- egyesületünkre az itt felsoroltak menynyiben vonatkozhatnak, azt a t. olvasó tudni fogja. Azt midnvájan látjuk, hogy egyesületi szellemről mi még alig beszélhetünk. Hiszem, hogy az egyesület vezetősége, valamint a tagok egyenkint és összesen szívesen fognak arra törekedni, hogy a szatmármegyei tanitó-egyesület a testületi szellem megteremtése, fejlesztése és ébrentartása által az ország bármelyik tanitó- egyesületete előtt mintává fejlődjék/) Hiszem, hogy az egyetértő, zavartalan munkásságban megtisztult egyéni önállóság, kartársi szeretet és ügybuzgalom mielőbb olyan testületi szellemet fog teremteni, melynek jegyében egy mindnyájáért munkálkodik és mindnyájan az ügyért harczolhatunk. Mindezt igen jól esik hinnem, hitem megvalósulását bizalommal várom. Fábián István. *) Sok lenne, hanem erős akarattal valamire mégis csak mehetünk Szerk,
