Tanügyi Értesítő, 1902 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1902-12-15 / 3. szám

3-ík szám

S Z A T M Á R

••

TANÜGYI

A SZATMARVÁRMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

lyiegjeleQik minden bó 15. napján.

Szerkesztő: KÓTAI LAJOS.

Bocskay-utcza 12. szám.

Előfizetési díj egész évre: I korona,

mely, mint a közlemények is a szerkesztőhöz —--------------— czimzendők----------:---------A hivatalos szemrehányás.

Azt a szemrehányást értem, mely mivel a Néptanítók lapjában jelent meg, ha nem egyenesen, de legalább is félig bizonyára hivatalos; és amely hangjára nézve annyira higgadt, hogy ha a tanítók mozgalma is megtartja ezt a higgadságot, a szemrehányás bizonyára elmarad. Megnyugtató a dologban az, hogy nem az egész tanítóságnak, hanem a túlzóknak szól; amint.iogy egyeseknek elhirtelenke- dett kirohanásáért az egész tanítóságot, melynek táborában sokkal több a mérsékelt elem, kárhoztatni nem lehet.

Aki a közleményt elfogulatlanul bírálja meg, be kell látnia, hogy igazat beszél; mert ha a tanítóságnak, mint a társadalom egyik élő szervének joga van anyagi helyzetének javításáért küzdeni és czéljának elérésére minden kedvező' alkalmat megragadni: kétségtelen, hogy a vágyak kielégítése a »társadalomtól, a vagy közönség rokonszenvétőt s a törvényhozó testület hozzájáruló jóaka- ra'álól« íügg, nem is tekintve a dolog pénzügyi oldalát és a fokozatos j fejlődést, mely ily nagy testület anyagi érdekeinek rendezésénél, mint a tanítóság, figyelmére kivtil nem hagyható. Mert az idő érleli meg kivált a nagyobb dolgokat; s hogy ide vonatkozólag 30—40 év alatt mi történt, csak azok láthatják egészen, kik mint itjak a tanítóság köves Arábiáján kezdtük pályafutásunkat és ma a Nébó hegyen közelgetünk a temető kapujához. Közelgettünk pedig azzal a tudattal, hogy a társadalmi rokon- szenv, a nemzeti közfelfogás s az ország pénzügyi helyzete olyanná teszi a tanítói állást úgy erkölcsi mint anyagi tekintetben, milyenről régen álmodozni sem mertünk.

A merengés, a sóvárgás és reménykedés hosszú korszakában a tanítóság körében sohasem emelkedett hang, mely a magasabb köröket kellemetlenül érintette volna; ellenben mint el nem vitatható történeti tény húzódik e hosszú időn keresztül, hogy a tanítói képesség és állás emelésében, a tanítók anyagi helyzetének javításában mindig az állam kormánya járt elől jó példával; a közoktatás- ügyi kormány intézkedéseinek hatása alatt mozdult meg a társadalom és a hitfelekezeti hatóságok, s kezdtek a népnevelés munkásaiért számbavehe- tőbb dolgokat cselekedni.

Az az irány tehát, mely a közelebbi eseményeket kiélesitette, visszatekintve a múltra, nem volt jogosult és előre nézve a jövőbe, nem volt