Tanügyi Értesítő, 1902 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1902-11-15 / 2. szám
6 tanügyi értesítő ben levő választmány, vagy e czélra külön alakítandó bizottság által a tagok gyakorlati önképzését mindenekfelett fokozottabb figyelemmel kiséri s legfőképp ehez a lélektani megfigyeléseket szervezi, irányítja, egybegyűjti, feldolgoztatja s igy általános összejöveteleink alkalmával, első helyen mindig napirénden tartja.“ Ember Sándor az iskolai belélet fejlődésének akadályául tartja, hogy a tanítóképzők nem nevelnek a gyakorlati életre. Fábián István, Paládi Lajos és Végh Gábor hozzászólása után Nagy Károly s-tanfelügyelő ur azon nézetének ad kifejezést, hogy a legtöbb iskolában az élettől szakad el a tanítás, a tankönyvre fektetik a súlyt, nem a szellemre, nem gerjeszt a tanítás nevelő és értelemfejlesztő hatást; a következő módosítást ajánlja elfogadásra: „A közgyűlés irányelvül tűzi ki az egyesület tagjai elé, hogy a tanitó a tankönyvek száraz, lélekölő bemagoltatása helyett lelket, szellemet öntsön a tanításba ; hogy tanítása ekként nevelő és értelemfejlesztő hatású legyen ; ezt lehetőleg számon kéri a tagoktól; ebből a czélból gyűléséin a tagokkal tanítási előadásokat tartat.“ Kótai Lajos nem tartja a felolvasást minden szépsége mellett sem egészen sikerültnek, mert bár elég hosszadalmas, magával a tárgygyal nagyon keveset foglalkozik ; de nem tartja az előadó javaslatát eléggé gyakorlatinak és kivihetőnek sem, azért Nagy Károly s. tan- felügyelő ur javaslatához csatlakozik. (H) A közgyűlés előadó felolvasását, mint elismerésre méltó tanulmányt tudomásul és elvileg magáévá is teszi ; javaslatát azonban, mint ez idő szerint még kivihetetlent, a napirendről leveszi. Nagy Károly s. tanfelügyelő ur javaslatát a közgyűlés engyhangulag efogadja. 5. szám. Marosán Kornél előadó a tanítói fizetések szabályozása tárgyában rövid indokolás kapcsán bemutatja kővetkező határozati javaslatát. „Mondja ki a közgyűlés hogy: 1. Tanitó és tanitó között különbséget tenni nem óhajt, ez nemzeti nevelési szempontból sem kívánatos, ennélfogva az összes elemi iskolai tanítók részére egyforma előképzettséget, egyforma képesítést, még pedig az állam nyelvén történő állami képesítést óhajt, mely nem zárja ki, hogy a telekezetek saját egyházi s vallásuk szempontjából ezen állami aktusnál ne érvényesülhessenek. Ha egynemű a képesítés, ha a ta- nitók egyenértékű munkát végeznek, fisetésüknek s ellátásuknak is egyformának kell lennie E végből: 2. A tanítói fizetés 1200 koronán kezdődjék, s ez fokozatonként és a leszolgált évek arányához képest emelkedjék 1600 koronáig, mint törzsfizetés, melyhez természetesen hozzájárul az ötödéves korpótlék, tisztességes lakás, melynek egyenértéke megfeleljen 300 koronának. A kántori járandóságok a tanítói fizetésbe ne tudassanak be. A tanító első sorban tanitó legyen, s ha e magasztos hivatás megrövidítése nélkül az egyháznak is tehet szolgálatot, ám tegyen, de az ezért járó dij megállapítása a két ügyfelet Illeti. 3. Az iskolák, mint eddig is, különösebb ok híján a felekezetek kezében hagyandók. Ha kívánják és bírják, csak teljesítsék továbbra is nemes áldozat- készségüket. Ott, ahol az anyagi források kiapadtak, s az áldozatkészség megszűnt, lép előtérbe az állam kötelessége s a hiányzó összeget, a fent körülírt összegek erejéig, mint áll. segélyt nyújtja, minek fejében természetesen, az áldozat arányában, azon iskola felett iskolafenntartói jogot nyer." Fábián István kívánja, hogy az ügy sikere érdekében erélyt fejtsen ki az egyesület. Neubauer Elemér indítványozza, hogy a XI. fizetési osztálynak megfelelő fizetést kérjünk. Ember Sándor szerint a fizetésrendezés felvétele társadalmi poziczió és a jó munka. Paládi Lajos hozzászólása után felszólal Nagy Károly kir. s. tanfelügyelő, ki véleményét a következőkben adja elő : a tanítói fizetések rendezése az iskola- fenntarók joga, előbb az állami tanítók fizetése fog rendeztetni s e tekintetben miniszterünk megnyugtató nyilatkozatai
