Tanügyi Értesítő, 1902 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1902-10-15 / 1. szám

1902. oki \Í.

rr

RMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KuZLÖNYE.

iyieájeleQik minden Ijó 15. napján.

Szerkesztő: KÓTAI LAJOS.

Bocskay-utcza 12. szám.

Előfizetési díj egész évre: I korona,

mely, mint a közlemények is a szerkesztőhöz ---------------------czimzendők----------------------Be

köszöntő.

Születése alkalmával senkitől sem szokták megkérdezni az emberek, hogy miért jött a világra, mi a czélja és mit akar. Másként áll a dolog egy lapra nézve. Ennek, amint a megvalósulás vagy létezés külső ruháját reá adták, a kiskorúság gyengeségeitől és fogyatkozásaitól nagy részben mentnek keli lenni s a közönség, de főként a vele egy czél felé törekvő pályatársak, kik aztán a legszigorúbb verseny-bi- rákként is szerepelnek, megkövetelik tőle, hogy józan felfogással és tág- ismeretkörrel rendelkezzék, azonkívül be tudja bizonyítani, hogy világra jövetelét a közérdek kívánja; és köteles kijelölni a czélt, mely felé törekszik, s felsorolni az eszközöket, melyeknek alkalmazásával boldogulni akar.

Ezt akarom én (e lap helyett) tenni a következő sorokban, előre kijelentem azonban, hogy a felül irt czim alatt megkeresztelt, vagy ha úgy jobban tetszik, anyakönyvezett kicsikének a világra jövetelében én bűnös nem vagyok, mert mint afféle kevésbé önző egyéniség, mindig méltányolni tudtam a nagy, nagyobb és legnagyobb eszkimók neheztelését akkor, midőn a tanügyi irodalom mezején egy újabb, bármilyen kicsiny, de minden bizonynyal fókára éhes eszkimó megjelenik. Mások

akarták, hog 'egyen, hogy megszülessék; én csa ^’egődtem mellé dajkának addig, " mennyire megtanul

!járni s fejlő bizonyítani, hogy

életképes, ■ van és szükséget pótol. W

A szar /vármegyei általános tanítóegyesület megalakulása után nem Sokára belátta, hogy a nagy számban szétszórtan lakó tagok közt az érintkezés nagyon fogyatékos; az egyesületi j ügyek vezetői pedig arról győződtek meg, hogy bár sokat dolgoznak, mégis az általuk teljesített irásmunka nem hozza meg azt az eredményt, amit elérni kötelességük. Az előbbi tételt igazolja az, hogy a köri és közgyűlés volt csupán, amikor a tagok egymással érintkezhettek; s mondanom sem kell, hogy ez több tagra nézve költséges és fáradtságos. Ami pedig a másodikat illeti, nyilvánvaló, hogy azok, kik az egyesületi ügyek vezetésébe be nem folynak, egész éven át alig tudnak valamit az egyesületről. Most midőn az ide vonatkozó magas miniszteri rendelet a közgyűlések tartását két évenkint írja elő, az egyesületi ügyek intézése csaknem egészen a levelezésekre szorítkozik.

Ha más ok nem volna is, az utóbbi egy magában elegendő volt arra, hogy egy vármegyei tanügyi értesítő megindítását közóhajjá emelje és meg is valósítsa.

I