Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 969 תעובש־ תודעה Svuát háédut - Szó szerint: a tanúvallomás esküje. Ha vannak tanúk, akiknek a felperes vádját alátámasztó információ van a birtokukban, és a felperes megkéri őket, hogy tanúskodjanak mellette, és az összes tanú letagadja, hogy tudna az információról, és nem hajlandó tanúskodni, és meg is esküszik arra, hogy nincs ilyen információ a birtokában - az ilyen eskünek svuát háédut a neve. A tanúknak engesztelésül vétekáldozatot kell bemutatniuk (korbán öle vöjoréd, 3Mózes 5:1.). Ez a törvény rendhagyó abból a szempontból, hogy ugyanaz a büntetés jár a nem szándékos és a szándékos törvénysértésért is. תעובש םירמושה ן ־ * • Svuát hásomrim - Szó szerint: a letéteményesek esküje. Annak a letéteményesnek, aki fel szeretne szabadulni egy olyan gondjaira bízott holmiért vállalt felelősség alól, amelyet nincs módjában visszaadni (2Mózes 22:9.), vallómását esküvel kell megtámogatnia. A letéteményesnek meg kell esküdnie, hogy nem terheli bűn a tárgy elvesztésért (mindegyik fajta lététéményesnek a maga felelősségi területe szerint; lásd: somér), és nem felel kárpótlást fizetni érte. A Bölcsek hozzátették, hogy ezen kívül még két esküt le kell tenni: 1. hogy a holmi már nincs a tulajdonában; 2. hogy nem húzott hasznot a tárgy használatából. תעובש ןודןקיפה Svuát hápikádon - Szó szerint: a letét esküje. Ez arra a fajta esküre utal, amelyet akkor tesz le valaki, ha tagadni akarja (hamisan), hogy valaki pénzt helyezett el nála letétbe, vagy, hogy tartózik valakinek. Az a személy, aki másik személynek pénzzel, vagy valamilyen vagyontárggyal tartozik, és eskü alatt tagadja ezt a kötelezettségét, ebbe a kategóriába tartozik, függetlenül attól, hogy előre megfontoltan esküdött, vagy valódi tévedés eredményeképpen. Annak, aki ily módon hamisan esküdött, meg kell fizetnie a tartozását, az összeget meg kell toldania annak egy ötödével (homes), és be kell mutatnia egy kost bűnáldozatként (ásám gzélot). תעובש תסיה •• V I Svuát heszét - Szó szerint: az indíték esküje. Eskü, amelyet arra az estre vezettek be a cit vagy explicit módon hivatkozó vallomás, amelyben az esküt tevő személy megerősíti valaminek az igaz mivoltát, vagy elkötelezi magát valaminek a megtétele illetve nem megtétele mellett. Jóllehet a Tórában tevőleges páráncsolat (5Mózes 6:13.) arra, hogy az embernek esküt kell tennie bizonyos körülmények között, kitétel az is, hogy az esküt tévő személynek becsületes embernek kell lennie, és hogy esküben a hazugságnak - legyen az szándékos avagy szándék nélküli - a gyanúja sem merülhet fel. Ez okból a Bölcsek szinte teljesen száműzték az eskütételt a bírósági gyakorlatból, és helyette más rendelkezéseket vezettek be. A hamis esküvésért nagyon szigorú büntetés jár, mivel az együtt jár az Örökkévaló nevének megszentségtelenítésével (hilul hásém). Az eskütételeket időnként megerősítették oly módon, hogy valamely szent tárgyra, mondjuk egy szent könyvre, vagy valamely rituális tárgyra, mondjuk egy pár imaszíjra (tfilin) kellett letenni az esküt. תעובש יוטיב Svuát bituj - Szó szerint: eskü egy kijelentésre. Olyan eskü, amelyet valaki azért tesz, hogy megerősítse egy ígéretét vagy egy kötelezettségét, vagy hogy megerősítse egy történet igaz mivoltát. Általában véve minden valódi eskü, amely nem kapcsolódik bíróságon tett tanúvallomáshoz, vagy adósságokhoz, ebbe a kategóriába tartozik. Annak, aki ilyen esküt szándékolatlanul megsért, vétekáldozatot kell bemutatnia (korbán öle vöjoréd). תעובש םדימס Svuát hádájánim - Szó szerint: a bírák esküje. Eskü, amelyet valaki azért tesz le a bíróságon, hogy tisztázza magát egy vád alól. Ilyen esküt csak akkor tesznek, amikor a kárigény nem halad meg egy bizonyos minimum összeget (két ezüst máá-t). A tórái törvény szerint ezt az esküt csak akkor kell letenni, ha az alperes az őt állítólagosan terhelő kötelezettségnek legalább egy részét elismeri (mode bömikcát), vagy ha egy tanú az alperes ellen vallott (éd ehád), vagy ha az alperes azt állítja, hogy elveszített valamit a gondjaira bízott dolgokból (svuát hásomrim). Rabbinikus rendelet szerint a bíróság számos más esküfajta letételét is előírhatja (lásd: svuát heszét).
