Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
906 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések mud Máászér Sérti traktátusa tárgyalja. Lásd még: máászrot. ריתמ Mátir - Az engedélyező tényező, vagyis az áldozatnak az a része, amelyet be kell mutatni ahhoz, hogy az áldozathozatali kötelezettséget teljesítsék. Az állatáldozatoknál a vér az engedélyező tényező, a lisztáldozatoknál (mönáhot) viszont a komec, azaz a ״háromujjnyi” liszt (lásd: kmicá). Azt az áldozatot, amelynek a mátir-ját nem mutatták be a háláhá előírásai szerint, nem teszi alkalmatlanná a helytelen szándék (lásd: lo kárév hámátir kömicváto; máhásává). Maga a mátir nem válhat pigul- Iá, - ״alkalmatlanná, mert az áldozatot annak megszabott idején túl szándékozták bemutatni.” Vita van azokat az áldozatokat illetően, amelyeknek egynél több mátir-ja van, hogy vajon mindkettőt be kell-e mutatni az áldozathozatali szertartás teljessége érdekében, és hogy vajon milyen viszony áll fenn a kettő között. תנתמ ביכשי ערמ Mátnát söhiv mörá - Olyan ajándék, amelyet valaki a halálos ágyán ad. Rabbinikus rendelet szerint azok az ajándékok, amelyeket haldokló személyek adnak, több szempontból is különböznek a hétköznapi emberek ajándékaitól. Például a haldokló ajándéka akkor is érvényes, ha semmilyen tulajdonbavételi aktust (kinján) nem hajtottak végre, feltéve, hogy az ajándékozó szavakban hangot adott a szándékának. Ugyanígy a halálos beteg személy vissza is veheti az ajándékát, ahányszor csak akarja, feltéve, hogy beszámítható állapotban van, amikor ezt teszi. Majdnem minden ajándék, amelyet haldokló ad, automatikusan érvénytelenné válik, ha az illető mégis meggyógyul. הנתמ לע בותכש'המ הרותב T TV VJ־ Mátne ál má sekátuv báTorá - Olyan feltételt szabni, amely szemben áll a Tórában foglaltakkal, azaz kikötni, hogy valamilyen, a Tórában lefektetett kötelezettség ne vonatkozzék egy adott tranzakcióra (pl. egy hitelező kiköti, hogy a szombatév ne töröljön valamilyen tartozást). Egyes szaktekintélyek szerint az ilyen kikötések pénzügyekkel kapcsolatban érvényesek. Abban mindazonáltal mindnyájan egyetértenek, hogy más ügyekben a Tóra parancsola-A máászér rison-t a termény tulajdonosa bármelyik levitának odaadhatta. Az a levita, aki valakitől máászér rison-t kapott, maga is el kellett, hogy különítse a kapott máászér rison egy tizedét mint trumát máászér-1 - vagyis ״a tized trumáját” -, és oda kellett adnia azt egy kohénnak. A trumát máászér elkülönítését követően a máászér rison maradéka már a levita tulajdona maradt. Ennek a terményhányadnak nem volt semmiféle szentsége, s így azt bárki elfogyaszthatta. Az a termény, amelyből a máászér rison-t nem különítették el, a tevel - ״megtizedeletlen termény” - kategóriájába tartozik, és nem lehet enni belőle. Mivel nem mindenki volt kellően lelkiismeretes, hogy elkülönítse a máászér rison-t, a Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy ezt a tizedet el kell különíteni a dömáj-ból - ״olyan termény, amelynél nem lehetünk biztosak abban, hogy az eredeti tulajdonosa elkülönítette-e belőle a tizedet.” Az ilyen elkülönített máászér rison-t mindazonáltal nem adták oda a levitának. רשעמ ינשי- ך - .1. Mászár séni - Második tized. Az a tized, amelyet azt követően különítettek el, hogy a kohénok megkapták a nekik járó részt (trumá), és a leviták is megkapták az első tizedet (máászér rison). A máászér séni-1 a hétéves sm itáciklus (sviit) első, második, negyedik és ötödik évében kellett elkülöníteni. Miután a máászér séni-t elkülönítette, a tulajdonos felvitte azt Jeruzsálembe, hogy ott fogyásszá el. Ha túl hosszú volt az út Jeruzsálembe, tehát nehéz lett volna a teljes máászér séni-t felvinni oda, vagy ha a termény rituálisan tisztátalanná vált, akkor az értékének megfelelő pénzösszegért meg lehetett váltani (ha a tulajdonos váltotta meg a saját terményét, a termény egy ötödével meg kellett toldania az összeget). Ezt a megváltásért fizetett pénzöszszeget (pidjon máászér séni) felvitték Jeruzsálembe, ahol aztán élelmet vásároltak rajta. A máászér séni-t kizárólag nyomott érmékkel lehetett megváltani; nyomatlan érméket vagy váltót nem lehetett ilyen célra használni. A máászér séni-t még ma is megváltják, de csupán névleges összeggel, mivel a Szentély hiányában azt úgysem viszik fel Jeruzsálembe. A máászér séni-re vonatkozó törvényeket a Tál-
