Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 897 esetekben azonban a papok rokonai (vagy más eltartottjai) ehetnek a írumából, noha ők maguk nem papok. Ily módon tehát egy felnőtt férfi pap ״trumát adhat enni” (azaz ״részesítheti a trumá fogyasztásának jogában”) a feleségének, a fiainak, a lányainak, a szolgáinak és az állatainak. Egy pap özvegyének (még ha ő maga nem is kohén lánya) szabad trumát ennie, ha vannak gyerekei (vagy unokái) az elhunyt férjétől. Sőt, egy kohén élő leszármazottai nem csupán az anyjuk számára teszik lehetővé, hogy továbbra is egyenek a írumából, de még az anyjuk által örökölt szolgák számára is. הקעמ Mááke - Védőkorlát. Tevőleges parancsolat (5Mózes 22:8.), hogy egy lapos tetejű lakóház vagy bármely más épület tetejére köröskörül védőkorlátot kell felszerelni. Tágabb értelemben ezt a parancsolatot úgy is értelmezik, hogy egy személynek tilos bármely olyan tárgyat tartani a birtokában, amely veszélyeztetheti mások testi épségét (ilyen, például, egy harapós kutya vagy egy rozoga létra), mivel írva van: ״hogy ne hozz vérbűnt házadba” (uo.). הלעמ תא הןקמה Máále et hámikve - Szó szerint: megemeli a mikuét, azaz kóserré tesz egy mikvét. Az olyan mikve (rituális fürdő), amely 40 szeá-nyi esővíznél kevesebbet tartalmaz, nem kóser. Viszont vannak olyan esővíztől eltérő anyagok (mint például a hó), amelyet a szükséges 40 szeá-t kiegészítendő, hozzá lehet adni az ilyen a mikve vizéhez. Az ilyen anyagokról mondjuk, hogy ״megemelik a mikvét”. ימעמ Máámád (többesszám: máámádot) - Szó szerint: poszt, osztag. Az áldozatokat a Szentélyben huszonnégy kohéni csoport, úgynevezett mismár - ״őrszolgálat” mutatta be. A csoportok, egymást váltva, egy-egy hétig látták el a szentélyszolgálatot. Ily módon átlagosan évente kétszer került sor egy-egy csoportra. Minden ilyen ״őrszolgálati” csoporthoz tartozott egy nem kohénokból álló csoport, amelyet máámád-nak neveztek. Izrael földjén az egész zsidó nép be volt osztva huszonnégy máámád-ba, és minden egyes alkalommal, amikor egy mismár felment Jeruzsálembe, hogy áldozatokat mutasinak. 2. Ez a felkenő olaj (semen hámishá) egyik alapanyaga. 3. A legtöbb lisztáldozat kiegészítője; kivétel ez alól a vétkezők lisztáldozata (minhát boté) valamint a féltékenyég lisztáldozata (minhát knáot). A lövoná-1 együtt mutatták be az oltáron a komec-ce\, azaz a ״háromujjnyi liszttel.” (Lásd: kmicá.) 4. Kétmaroknyit helyeztek belőle (lásd: bázihin) a színkenyér (lehem hápánim) mellé. בלול Luláv - Luláv, pálmaág. Erre a Tóra a ״pálmaágakat” (3Mózes 23:40.) szövegrésszel utal. A Szukkot ünnepén, három másik növénnyel etrog, hádász, árává összefogva, lu Iá vöt kell tartani a kézben (lásd: árbáá minim). A luláv olyan datolyapálmaág, amelyen a levelek még szorosan az ághoz tapadnak. Mind a négyféle növénynek a legtökéletesebb minőségűnek kell lennie. Ezért aztán a luláv nem lehet sem görbe, sem sérült hegyű, és legalább négy tenyérszélesség (32 cm) hosszúnak kell lennie. M המ יל רקשיל Má li lösákér - Miért hazudnék? Lásd: migo. לכאמ ןב רד1יא? Mááhál Ben Droszáj - Szó szerint: ״Ben Droszáj étke”. Az az étel, melyet már a szombat beköszönte előtt részben megfőztek, szombaton is a tűzön hagyható abban az esetben, ha már a szombat beköszönte előtt is valamelyest ehető volt. Az ilyen, fogyasztásra alig alkalmas ételt nevezik Ben Droszáj étkének. Ben Droszáj a talmudi korban élő rabló volt, akinek sohasem volt ideje, hogy rendesen megfőzze étkét (mivel szinte állandóan szökésben volt). Mááhál Ben Droszáj-nak tekinthető az az étel, melyet félig (vagy, más vélemény szerint, egyharmadában) megfőztek (Sábát 20a.). ליכאמ המורתב Mááhil bitrumá - Szó szerint: trumával etet. A tórái törvény szerint azon személyek számára, akik nem kohénok, általában nem megengedett, hogy a trumá-ból, vagyis a papok térményjárandóságából fogyasszanak. Bizonyos
