Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)

Talmudi fogalmak

Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 875 (mizbéáh házáháv) szarvai kisebbek voltak. A vétekáldozatok vérét, amelyet a páróhet-re - a Szent Csarnokot (héhál) a Szentek Szentjétől (kodes hákodásim) elválasztó függönyre - hintettek, erre is ráhintették. Lásd még: hátáot hápnimijot. ףפלק Kárpéf - Zárt, elkerített terület. 1. A tár­­gyak egyik területről másik területre való átvi­­telének szombati tilalmára (hocáá) vonatkozó törvények kontextusában a kárpéf egy a ház mögé épített, körülzárt tárolóterületre utal. Az ilyen terület magánterületnek (rösut hájáhid) számít. Mindazonáltal, ha a kárpéf-et nem azért kerítették körül, hogy abban lakjanak, és ha az nagyobb, mint egy akkora földterület, amely elegendő két szöá-nyi búza megterme­­léséhez (bét szátájim = 50*100 könyöknyi te­­rület), akkor félmagán területnek számít (kár­­mölit) annak ellenére, hogy falai vannak. 2. Annak a határnak a kontextusában, amelyen túl egy személynek szombaton nem szabad gyalogolnia (thum sábát), a kárpéf egy va­­lamivel több mint 70 könyöknyi terület egy város határán túl, amellyel megtoldják a város határait (iburá sei ir). Ha két város közel esik egymáshoz, mindkettő kaphat kárpéf-et, és ha ezzel az összesen 140 könyöknyi bővítéssel a két város egymásba ér, akkor a két várost egynek tekintik. זטק Rátán - Kiskorú. Olyan személy, aki még nem érte el az érett kort. Egy kiskorú jogi értelemben nem számít kompetensnek (lásd még: hérés sote vökátán). Nem visel büntetőjogi felelőssé­­get a tetteiért, és a micvák végzése alól is men­­tességet élvez. Mindazonáltal számos előírást és szokást vezettek be annak érdekében, hogy a kiskorúakat a felnőtt életre neveljék. Bizonyos neveléssel kapcsolatos parancsolatok kötelező érvénnyel bírnak a gyermek apjára és anyjára vagy egy adott bíróságra mint a gyermek gyám­­jaira nézve, hogy a gyermeket a parancsolatok megtartására neveljék. Az embernek olyan pa­­rancsolatokkal kell kezdeni, amelyek helyes végrehajtásához egy kiskorú könnyen hozzá tud szokni. Egy kiskorú fiú, például, felolvashat a Tórából (kriját háTorá), és arra is jogosult, hogy felhívják az adott tórái hetiszakaszhoz tar­bűn, amelyért a Tóra nem rendel el bíróság ál­­tál kiszabott halálbüntetést. Mindazonáltal, ha egy ״hitbuzgó személy” (kánáj) rajtakap egy egyént, amint épp elköveti e bűnök valame­­lyikét, megölheti őt. E bűnök a következők: a szent eszközök (kli sárét) ellopása; az Örökké­­való káromlása hamis isten nevének használata révén; nyilvános közösülés arámita nővel (bőéi árámit); és szentélyszolgálat végzése rituálisan tisztátalan állapotban. Ha egy ״hitbuzgó sze­­mély” szemtanúja volt a fentebb említett bűnök valamelyikének, és elment, hogy kikérje egy bí­­róság tanácsát, a bíróság nem javasolhatta neki azt, hogy végezzen a törvénysértővel. Tehát a ״hitbuzgó személy” csak akkor ölhette meg a törvénysértőt, ha ezt a törvénysértés aktusa közben cselekedte meg. עקרק Kárká - Lásd mökárköé. תילמרפ 5 I * “ Kármelit - A Bölcsek által a magánterü­­let és a közterület között definiált terület­­fogalom. Noha a kármelit nem közterület (rösut hárábim) és nem is magánterület (rösut hájáhid), a Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy szombaton nem szabad innen se magán-, se közterületre szállítani, illetve se magán-, se köz­­területről ideszállítani. Kármelitnek számítanak a tenger, a síkság és a közterülethez közeli he­­lyek, ahol nem járnak sokan, továbbá minden olyan 4x4 tenyérszélességnyi terület, amelyet tíz tenyérszélességnél alacsonyabb, de legalább három tenyérszélesség magas fal vesz körül - minden ilyen és hasonló terület kármelitnek tekintendő. Ezt a tilalmat azért vezették be, ne­­hogy összetévesszék a kármelitet a közterület­­tel, mivel az hasonlít a közterületre. A közterület esetéhez hasonlóan, itt is megtiltották a tárgyak négy könyöknél távolabbra történő elmozdítá­­sát. Lásd még: rösujot hásábát. תותק ןמה3ח Kárnot hámizbéáh - Szó szerint: az oltár szarvai. Az oltár sarkainak kinyúlásai. A kül­­ső oltár (mizbéáh) szarvai egy könyök ma­­gasak és egy könyök szélesek voltak. Ezeket a szarvakat az építmény elsőrendű fontossá­­gú részeinek tartották, és a vétekáldozatok (hátát) vérét ezekre hintették rá. A belső oltár

Next

/
Oldalképek
Tartalom