Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 849 Háktárá - A füstölőszer elégetése. A Széntélyben reggel és este rendszeresen bemutatott áldozatok egyike (lásd 2Mózes 30 .). A kinti oltárról (mizbéáh) szenet vittek be a Szent Csarnokba (héhál), és az aranyoltárra (mizbáéh házáháv) helyezték. Ez után a füstölőszert lassan ráöntötték a parázsló szénre. A napi rendszerességgel bemutatott füstáldozaton kívül a Jóm kipur-i szentélyszolgálat egyik sajátos aspektusa volt a főpap (kohén gádol) által a Szentek Szentjébe (kodes hákodásim; lásd még 3Mózes 15:12-13.) bevitt füstáldozat. Az füstáldozat egy nagy tisztelettel övezett szolgálat volt, és a jómód előjelét látták benne. Ezért a kohénot, aki az füstáldozatot bemutatta, sorsolással választották ki azok közül, akik még soha korábban nem mutattak be füstáldozatot. הלח Hálá - Szó szerint: kalács, cipó. A Tóra megparancsolja, hogy a tészta egy részét a kohónoknak kell adni (4Mózes 15:20.). Ezt a részt nevezik há/á-nak, és ugyanazok a szabályok és rendelkezések vonatkoznak rá, mint a trumára, vagyis a termés kohénokat megillető részére. A Tóra nem ad meg mértékegységet a hálóra. A Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy minden magánszemély a tésztája egy huszonnegyed részét szolgáltassa be, a hivatásos pékek pedig a tésztájuk egy negyvennyolcadát. Hálá-1 kell venni minden olyan tésztából, amely az ötfajta gabona (hámisá miné dágán) valamelyikébői készült, feltéve, hogy a liszt mennyisége meghaladja az egy tized éfá-t (1,6 kg). Ha egy tésztamennyiségből nem vettek le hálá-1, az a tészta tizedeletlen terménynek (tevel) számít, és nem fogyasztható. Mivel manapság minden zsidó a rituális tisztátalanság állapotában él, a hálá-ra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a rituálisan tisztátalan trumá-ra, következésképp el kell azt égetni. Ennek megfelelően a fentebb említett mennyiségek sem alkalmazandók már - a tésztából csupán egy keveset kell leválasztani és elégetni, a többi nyűgödtan felhasználható. A hálá leválasztásakor áldást kell mondani. A hálá egyike azoknak a micváknak, amelyet kifejezetten nők szóktak gyakorolni. Az erre a micvára vonatkozó bemutatásának a kötelezettsége nem vonatkozik arra, akit kényszerítettek a bűn elkövetésére (onesz). Amikor a hájáu terminus önmagában szerepel a szombati tilalmak kontextusában, a következmény az, hogy hájáu hátát, vagyis az illető köteles vétekáldozatot hozni. בותכס ור$מ םימכןןל Hákátuv möszáro láháhámim - A Tóra a Bölcsek megítélésére bízta a kérdést. Vannak bizonyos háláhikus kérdések, amelyekkel kapcsolatban a Tóra nem szolgál kellő magyarázattal, és azokat az általános elveket sem adja meg, amelyek elősegítenék definíciójukat. Egyes risonim (korai kodifikátorok) szerint a Tóra ezeket a kérdéseket a Bölcsek megítélésére bízta, lehetővé téve számukra, hogy eldöntsék, mi engedélyezett és mi tilos - ilyenek például a Peszáh és Szukkot ünnepének köztes napjain (hol hámoéd) engedélyezett illetve tiltott munkavégzési kategóriák. השחכזל Hákhásá - Szó szerint: ellentmondás. Amikor egy tanúpáros megcáfol egy előzőleg más tanúk által tett tanúvallomást, mindkét tanúpáros vallómását érvénytelenítik, és semelyikük bizonyítékát nem fogadják el. Több tanúnak a vallomása nem esik nagyobb súllyal a latba, mint az olyan vallómás, amelyet két tanú tett. Az édim zomömim esetével ellentétben egy hákhásá esetben a későbbi tanúk megcáfolják a korábbi tanúknak az esetre vonatkozó tényleírásait, és nem foglalkoznak azzal, hogy vajon az első tanúpáros egyálta- Ián jelen volt-e az eset helyszínén. Hákhél - Szó szerint: gyűlés/gyülekezet. A Tóra (5Mózes 31:10-13.) megparancsolja a zsidó népnek, hogy hét évenként egyszer gyűljön őszsze a Szentély-udvarban és hallgassa meg Mózes ötödik könyvének nyilvános felolvasását. A gyűlést a szombatévet (sviit) követő év Szukkotja során tartották. Az egész nép - férfiak, nők és gyermekek - megjelent ezen az eseményen, és maga a király olvasta fel nekik Mózes ötödik könyvét. הךיקחן הז^ירדו Hákirá udrisá - Lásd: sevá hákirot; drisá váhákirá
