Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
834 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések tál birtokolt kánaánita rabszolga részesülhet a trumá-ból - a mezőgazdasági terményekből elkülönítendő kohéni járandóságból. דבע ררחושמ TI I V V Eved mösuhrár - Felszabadított szolga. Kánaánita szolga vagy szolgálónő, akit zsidó gazdája felszabadított. Ahhoz, hogy elnyerje szabadságát, gazdájának szabadságlevelet kell adnia (gét sihrur). Másik személy is megvásárolhatja pénzért a szolga szabadságát gazdájátói. Miután elnyerte szabadságát, a szolgának ugyanolyan jogai és kötelezettségei vannak, mint egy zsidónak és egy betért (gér) státuszával rendelkezik. A Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy a többi betérthez hasonlóan meg kell merítkeznie a mikvében. זבא אמסמ T T I I V V Even möszámá - Nagyon súlyos kő. Olyan helyzet, amelyben egy záv, vagyis gonorrhoeában szenvedő férfi; egy zává, vagyis olyan nő, aki vért vesztett, noha épp nem menstruál; egy joledet, vagyis frissen szült nő; egy nidá, vagyis éppen menstruáló nő; és egy möcorá, vagyis poklos személy, rituális tisztátalanságot adhat át. Ha e fentebb említett személyek bármelyike ráfekszik egy nagyon súlyos kőre, amelyet a mérete miatt egyáltalán nem mozdít meg a ráfekvő személy súlya, akkor maga a kő ugyan nem válik rituálisan tisztátalanná, ám bármi, amit alatta találnak, rituálisan tisztátalanná válik. Lásd: heszét; tumát mászá; miskáv mosáv umerkáv. תרץע לארשי Ezrát Jiszráél - Az izraeliták udvara. A Szentély egy része (lásd a Szentély alaprajzát 251. oldal), amelyet lépcsők választottak el az ezrát kohánim-tól, azaz a kohénok udvarátói az egyik oldalon, és az ezrát násim-tól, azaz a nők udvarától a másik oldalon. Az ezrát Jiszráél egy 135 könyök hosszú és 11 könyök széles terület volt, amely a Szentély teljes szélességén végighúzódott. Ezt a részt általában férfiaknak tartották fenn, de nők is keresztülhaladtak rajta, amikor be kellett lépniük az ezrát kohánim-ba, hogy áldozatot hozzanak. A Széntélynek ez a része magasabb fokú szentséggel bírt, mint az ezrát násim. Az a személy, akinek rituális tisztátalansága már véget ért ugyan, de túszában bekövetkezett változást jeleznek. Noha az ilyen változáson átesett kánaánita rabszolga még nem minden szempontból zsidó, már kötelező betartania a Tóra tilalmait és teljesítenie kell mindazokat a tevőleges parancsolatokat, amelyek teljesítése nem konkrét időponthoz kötött (micvát ászé seházmán grámá). A kánaánita rabszolgák szabadon adhatók és vehetők. A rabszolgákra vonatkozó törvények rendszerint hasonlóak az ingatlanvagyonra (mökárköé) vonatkozó törvényekkel. Például ugyanazt a jogi procedúrát kell elvégezni megvásárlásukkor, mint amelyet az ingatlanvagyon megvásárlásakor kell, és az onáá-ra, azaz a becsapásra vonatkozó törvények szempontjából is ugyanúgy kezelendők, mint az ingatlanok. Egy kánaánita rabszolgának élete végéig a gazdáját kell szolgálnia, és a gazdája halálát követően a gazdája örökösei öröklik meg őt. A gazdája felszabadíthatja őt, ha ad neki egy a válólevélhez hasonló felszabadító levelet (gét sihrur). Azonban tevőleges parancsolat, hogy az ember ne szabadítson fel egy kánaánita rabszolgát, hacsak nem kényszeríti erre valami. Egy kivétel létezik a fentebbi alapelv alól. Egy gazdának fel kell szabadítania a rabszolgáját, ha megvakítja őt, ha kiüti a fogát vagy ha tönkreteszi a többi 24 szerve (rásé évárim) közül valamelyiket. És ez arra az esetre is vonatkozik, amikor a gazda nem szándékosan tesz kárt a rabszolgájában (lásd 2Mózes 21:26-27.). Ha egy gazda olyan keményen megveri a rabszolgáját, hogy az huszonnégy órán belül belehal a verésbe, a gazdát, mint gyilkost, kivégzik (2Mózes 21:20-21.). Egy kánaánita rabszolga nem házasodhat be a zsidó népbe. Ha megsérti ezt a tilalmat, és közösül egy zsidó nővel, akkor az ebbői az egyesülésből született gyermeket kizárólag az anya gyermekének fogják tekinteni. Ha egy kánaánita rabszolganőnek gyermeke születik, akkor az a gyermek születésétől fogva rabszolga lesz. A rabszolgákat úgy tekintik, mint akiknek nincs semmiféle kapcsolatuk a természetes apjukkái, még akkor is, ha amúgy tudni lehet, hogy ki az illető. Ha egy gazda eladja kánaánita rabszolgáját egy nem-zsidónak, vagy ha egy Izrael földjén élő gazda eladja a rabszolgáját egy Izrael földjén kívül élő zsidónak, vagy ha egy felnőtt kánaánita rabszolga Izrael földjére szökik, vagy ha a gazdája gazdátlannak (hefkér) nyilvánítja, akkor a gazdájának szabadító levelet kell adnia neki és fel kell szabadítania őt. Egy kohén ál
